Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.22. 16:41
További szép napot kívánok kedves Társaimnak ! Heart

2019.02.22. 09:22
Mindenkinek szép, tavaszváró napokat kívánok sok szeretettel és jókedvet az alkotó munkához. Heart Rose Heart

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: g_gyongyi
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 2
Katinkakata, MT
H. Gábor Erzsébet: Apám diófája

Úgy hozta, mint egy kincset. A töve nedves újságpapírba csomagolva gondosan, nehogy baja essék útközben. Az egész csak egy ujjnyi vastagságú volt, magam sem hittem, hogy ebből egyszer fa lesz.
- Remélem, szereti ezt a földet és nem pusztul el. - mondta, és olyan gonddal és szakértelemmel ültette el új helyére a kis csemetét, mintha mindig is ezt csinálta volna.
-A diófa, - mondta apám, - sokára „emberesedik” meg. A diófát az unokáinak ülteti az ember. Öntözzétek, gondozzátok, és ha ezt szeretettel teszitek biztos, hogy megmarad!
…És a mi kis diófánk tavaszra olyan derékra cseperedett, mintha tényleg érezte volna, hogy milyen fontos nekünk. Hogyne lenne fontos, amikor az én drága apám ültette!
Múltak az évek és a diófa a kertünk királya lett. A melegben dús lombja, hűs oltalmat nyújtott, ősszel pedig megajándékozott bennünket isteni gyümölcsével.
- Jófajta! - mondta apám, amikor megkóstolta az első szemet, és szemében valami fura fény villant, talán a szereteté, talán a háláé nem is tudom, de azt igen, hogy a szívemet olyan melegség járta át, amit csak ritkán érez az ember.
Ülök a diófa alatt és meghatott csend vesz körül. A gyermekeimre gondolok, akik időközben már felnőtté váltak és arra, hogy ezt a diófát a nagyapjuk ültette nekik, a nagyapjuk, aki csupa szív, és szeretet volt egész életében…
- Vajon nekik, eszükbe jut-e mindez, ha mi már nem leszünk?

Írta: H. Gábor Erzsébet
2175
hzsike - 2011. január 03. 15:58:24

Kedes Magdika!
Nagyon szép és találó idézetet hoztál nekem, köszönöm szépen, ezt el is "raktározom" nagyon tetszett.
Örülök,hogy Hozzád is eljuthatott az írásom.
Szeretettel:Zsike Pfft

1403
titanil - 2010. december 31. 19:56:18

Kedves Erzsébet!
Szép történeted olvasva épp a napokban találtam egy szép gondolatot a diófáról.
"Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is."
Boldog új évet kívánok!
Szeretettel: Sipos Magdi

2175
hzsike - 2010. december 27. 15:23:02

Kedves Ibolya! Köszönöm szépen hozzászólásodat, teljesen egyetértek vele.Szerencsére a gyermekeim meleg szívű, szeretetet őrző és adni tudó felnőttek.
Szeretettel: Zsike

1423
Jega - 2010. december 26. 11:52:04

Kedves Erzsébet, ez az írás figyelmeztet, hogy a gyerekeink csak azt adhatják tovább, amit mi adtunk nekik. Szép írás. Üdv. Jega Ibolya

2175
hzsike - 2010. december 23. 22:13:59

Kedves Zsuzsi!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt az írásomat is. Szívemből kívánok Neked és kedves Családodnak Boldog, Békés Karácsonyt! Ja, és majd egy klassz unokát, aki rákérdez a diófára Tőled, mamitól. Szeretettel:Zsike

230
Torma Zsuzsanna - 2010. december 23. 18:37:12

Kedves Zsike!

Nagyon kedves nekem is ez a kis írásod, hiszen mi magunk is számtalan fát ültettünk már férjemmel. Otthon és a telkünkön is. Van diófánk is mindkét helyen.
Vajon, ha lesz unokám, tudni fogja-e, hogy ki ültette a diófákat? A gondom csak az, hogy a mi gyermekeink már nem törődnek az ilyen dolgokkal annyira, mint amennyire mi törődtünk, hogy ki és mikor ültette azt a fát, aminek a gyümölcseit most fogyasztjuk.
És lesz-e valaha unokám?

Örömmel olvasok ilyen kedves témákról.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.