Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.24. 17:34
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.04.24. 15:28
További szép napot kívánok a Holnap Magazin Főszerkesztőjének,
Munkatársainak, Alkotóknak, Olvasóknak ! Heart Nagyon szépen köszönöm a figyelmét ... Bővebben

2019.04.23. 22:15
Ajjaj Józsi! Nem a vers címében, hanem a 8. Szonettben így: "Mért hosszú az éj?"

2019.04.23. 21:45
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.23. 21:41
Javítottam István.

2019.04.23. 16:35
Józsi! Amikor feltöltöttem a szonettkoszorúmat a 8. szonettben a "Mért hosszú az éj?"-nél a két idézőjelet nem voltam képes betenni, mindenfé... Bővebben

2019.04.23. 15:14
Vidám szép Tavaszi napokat Tinéktek kedves Holnaposok Rose Smile

2019.04.23. 13:59
Mindenkinek kellemes napot írást és olvasást kívánok. Heart

2019.04.23. 13:11
Kellemes napot kívánok szeretettel ! Heart

2019.04.23. 12:24
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: ThiefOfKings
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
H. Gábor Erzsébet: Apám diófája

Úgy hozta, mint egy kincset. A töve nedves újságpapírba csomagolva gondosan, nehogy baja essék útközben. Az egész csak egy ujjnyi vastagságú volt, magam sem hittem, hogy ebből egyszer fa lesz.
- Remélem, szereti ezt a földet és nem pusztul el. - mondta, és olyan gonddal és szakértelemmel ültette el új helyére a kis csemetét, mintha mindig is ezt csinálta volna.
-A diófa, - mondta apám, - sokára „emberesedik” meg. A diófát az unokáinak ülteti az ember. Öntözzétek, gondozzátok, és ha ezt szeretettel teszitek biztos, hogy megmarad!
…És a mi kis diófánk tavaszra olyan derékra cseperedett, mintha tényleg érezte volna, hogy milyen fontos nekünk. Hogyne lenne fontos, amikor az én drága apám ültette!
Múltak az évek és a diófa a kertünk királya lett. A melegben dús lombja, hűs oltalmat nyújtott, ősszel pedig megajándékozott bennünket isteni gyümölcsével.
- Jófajta! - mondta apám, amikor megkóstolta az első szemet, és szemében valami fura fény villant, talán a szereteté, talán a háláé nem is tudom, de azt igen, hogy a szívemet olyan melegség járta át, amit csak ritkán érez az ember.
Ülök a diófa alatt és meghatott csend vesz körül. A gyermekeimre gondolok, akik időközben már felnőtté váltak és arra, hogy ezt a diófát a nagyapjuk ültette nekik, a nagyapjuk, aki csupa szív, és szeretet volt egész életében…
- Vajon nekik, eszükbe jut-e mindez, ha mi már nem leszünk?

Írta: H. Gábor Erzsébet
2175
hzsike - 2011. január 03. 15:58:24

Kedes Magdika!
Nagyon szép és találó idézetet hoztál nekem, köszönöm szépen, ezt el is "raktározom" nagyon tetszett.
Örülök,hogy Hozzád is eljuthatott az írásom.
Szeretettel:Zsike Pfft

1403
titanil - 2010. december 31. 19:56:18

Kedves Erzsébet!
Szép történeted olvasva épp a napokban találtam egy szép gondolatot a diófáról.
"Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is."
Boldog új évet kívánok!
Szeretettel: Sipos Magdi

2175
hzsike - 2010. december 27. 15:23:02

Kedves Ibolya! Köszönöm szépen hozzászólásodat, teljesen egyetértek vele.Szerencsére a gyermekeim meleg szívű, szeretetet őrző és adni tudó felnőttek.
Szeretettel: Zsike

1423
Jega - 2010. december 26. 11:52:04

Kedves Erzsébet, ez az írás figyelmeztet, hogy a gyerekeink csak azt adhatják tovább, amit mi adtunk nekik. Szép írás. Üdv. Jega Ibolya

2175
hzsike - 2010. december 23. 22:13:59

Kedves Zsuzsi!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad ezt az írásomat is. Szívemből kívánok Neked és kedves Családodnak Boldog, Békés Karácsonyt! Ja, és majd egy klassz unokát, aki rákérdez a diófára Tőled, mamitól. Szeretettel:Zsike

230
Torma Zsuzsanna - 2010. december 23. 18:37:12

Kedves Zsike!

Nagyon kedves nekem is ez a kis írásod, hiszen mi magunk is számtalan fát ültettünk már férjemmel. Otthon és a telkünkön is. Van diófánk is mindkét helyen.
Vajon, ha lesz unokám, tudni fogja-e, hogy ki ültette a diófákat? A gondom csak az, hogy a mi gyermekeink már nem törődnek az ilyen dolgokkal annyira, mint amennyire mi törődtünk, hogy ki és mikor ültette azt a fát, aminek a gyümölcseit most fogyasztjuk.
És lesz-e valaha unokám?

Örömmel olvasok ilyen kedves témákról.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.