Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.22. 16:41
További szép napot kívánok kedves Társaimnak ! Heart

2019.02.22. 09:22
Mindenkinek szép, tavaszváró napokat kívánok sok szeretettel és jókedvet az alkotó munkához. Heart Rose Heart

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: g_gyongyi
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 1
BogIcu
H. Gábor Erzsébet: Filmszakadás

(Ez a novella a 2011-ben kiadott Őszidő III. Antológiában is olvasható, díjazott pályamunkaként.)

Icu tele volt örömmel, energiával, nem úgy nézett ki, mint egy nyugdíjas, a korából akár öt évet is letagadhatott volna. Imádta a munkáját, ezért is fájt egy kicsit a búcsú.
Megigazította a falon az ajándékba kapott ízléses „bimm-bammos” órát. -Aranyosak, -gondolta, nagyon fognak hiányozni.
Boldogan ment nyugdíjba, nem maradt benne semmiféle keserű szájíz, ellenkezőleg! Hatalmas tervei voltak, végre lesz ideje azt tenni, amihez igazán kedve van. Rendszerezi az írásait, és ha Kaszás úr betartja az ígéretét, talán a közeljövőben még az évek óta tervezett kötetből is lehet valami.
A feszített szerkesztőségi munka mellett nemigen volt ideje másra, de ennek most vége. Jöhet a jól kiérdemelt szabadság!
Végre igazi nagymama lehet, már éppen ideje, hiszen lassan a fejére nőnek az unokák.
-Milyen szerencsés is, -gondolta. Csodálatos házasságban él, idén lesz a harmincötödik évfordulójuk. A fia megnősült, a lánya férjhez ment és van öt gyönyörű életrevaló unokája. Nándi is nyugdíjas már, igaz kicsit megviselte az egészségét a nagyvállalat hirtelen felszámolása, de végül is szerencsésen rendeződtek a dolgok. Sokat tervezgették a nyugdíjas éveket. Megbeszélték, hogy rengeteget utaznak majd.
Gyönyörű családi házban élnek, beleöltek szinte minden pénzüket és energiájukat, de megérte, az igényes otthon, kárpótolta őket az áldozatokért.
Az unokák szinte kivirultak a náluk töltött nyaralások után, élvezték a nagy kertet, a sok virágot, no meg Icu mami utánozhatatlan ízű süteményeit. A gyerekek, a szülői ház nyújtotta biztonságot, szeretetet tovább vitték a saját kis fészkükbe. Büszkék voltak a szüleik példás életére. Icu lázasan készülődött. Éppen töltött káposztát készített Nándi kedvencét. A szanatóriumi koszt olyan gyenge, biztosan kiéhezett már egy kis házi kosztra. Nagyon várta a férjét, hiszen hat hete nem látta, addig tartott a kezelés.
Nándi két hatalmas kofferrel érkezett egészségesen lebarnulva, kicsit lefogyva.
-Nincs akkora pocakod! -paskolta meg Icu huncutkodva férje hasa tájékát. - Biztosan kiéheztettek, de nézd csak, - mutatott a nagyfazék töltött káposztára, én, majd visszahizlallak!
A délután pakolászással telt el. Nándi korán lefeküdt, kimerült a hosszú utazástól.
Kedvetlenül ébredt, unott arccal hallgatta Icu beszámolóját a nyugdíjas búcsúztatójáról.
-Most te jössz! Mesélj, milyen volt, hogyan teltek a napjaid, tudod, minden érdekel. Nándi sohasem volt bőbeszédű, de Icu, most feltűnően csendesnek találta. Inkább csak válaszolgatott, mint mesélt.
Hetek óta lázasan készültek Nándi hatvanadik születésnapjára, az unokák még verset is írtak, nagy volt az izgalom. Zajosan érkeztek, percek alatt megszállták a ház minden szobáját. Öröm volt nézni, ahogy falták a sok finom falatot.
…Csak Nándi arcáról hiányzott valami, talán a szeme sarkából az az igazi örömből fakadó mosoly, amit Icu úgy szeretett benne.
A gyerekek elbúcsúztak, és hirtelen csend támadt a hatalmas házban. Valami titokzatos, mély hallgatás, ami fura fájdalommal töltötte el Icu szívét….

Sokáig kínlódott a levelesládával, mindig nehezen tudta kinyitni.
A sok levél közül kikandikált egy képeslap, kecses női írással csak ennyi állt rajta: Boldog Születésnapot!
- Kitől kaptad?- kérdezte Icu.
- Mit tudom én? -vágta oda ingerülten Nándi, látod, hogy nincs aláírva!
A napok furcsa feszültségben teltek. Icuban felgyülemlett a kétség és az aggodalom. Idegesítették a többször megismétlődő „téves” telefonok is. Valami nagyon megváltozott. Icu nyugtatókon élt. Korábban sohasem szedte, de most szüksége volt rá. Semmivel nem tudta lekötni magát, képtelen volt egy sort is papírra vetni. Úgy érezte, megszakadt benne valami. Amikor beszaladt a szerkesztőségbe, elhárította kollegái szemrehányó szavait.
- Amióta nyugdíjas vagyok, azt sem tudom, hol áll a fejem!
Nándi félévente meglátogatta az anyját, egy Pécs melletti faluban. A csönd és a magány egyszerre szakadt Icura. Csak ült a sötét szobában és gondolkozott.
Hirtelen belehasított gyomrába az az ismerős éles fájdalom, amit az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban érzett, de most kitartóbban kínozta, mint eddig. Megpróbált felegyenesedni, de sehogy sem sikerült. A telefonhoz támolygott és hívta a mentőket….
A vizsgálat néhány napig tartott, az eredményt csak két hét múlva tudta meg. Az orvos soron kívül hívta be:
-Gyomorrák. -mondta, nem lehet sokáig halogatni, minél előbb műteni kell. Most már a gyerekeket sem hagyhatta ki a dologból. A lánya sírva vigasztalta: „- Nem lesz semmi baj, anya, nem lesz semmi baj!”
……Hirtelen ébresztette délutáni álmából az élesen berregő csengő hangja. Egy negyven év körüli nő állt a kapuban.
- Nincs itthon a férjem! - mondta rosszat sejtve Icu.
- Talán jobb is így! - szólt nyugodt hangon a nő, és elkezdte történetét.
- Mátraházán ismerkedtünk meg, ott vagyok ápolónő. Szerelem első látásra…
Amikor távozott a nő, egyetlen mondat kattogott a fejében, mint egy elakadt lemez: „Gyereket várok tőle, gyereket várok tőle!”….
- Nem tudott sírni, csak nyüszített tehetetlenül, mint a vén eb, akit gazdája épp akkor dob el magától mikor a legnagyobb szüksége lenne rá.
Az ismerős kocsiajtó csapódásra összeugrott a gyomra. Megpróbált nyugalmat erőltetni magára, bár szíve szerint üvöltött volna. Szóról szóra elmesélte a fura látogatást. Nándi arca egy pillanat alatt céklavörössé vált. Ordított, mint egy eszelős. - Igen, már rég meg akartam mondani, …..váljunk el!!!
- Váljunk el? -tette fel inkább csak magának a kérdést Icu. -Rendben van, ha úgy akarod.…
A feszült csönd szinte beleitta magát a levegőbe, mint egy lassan mérgező alattomos gáz. Icu éjszakákat nem aludt, csak marcangolta magát, hol ronthatta el.
- Eladjuk a házat! - vetette oda félvállról Nándi. Te veszel magadnak egy lakást, én meg megkapom a másik felét.
- A gyerekeink öröksége, az életünk munkája….Hát ennyire egyszerű lenne? - gondolta szomorúan Icu.
Az egészségi állapota rohamosan romlott. Tudta, nem halogathatja tovább a műtétet…
Dr. Széplaki kedvesen üdvözölte Nándit. Régi ismeretség volt az övéké.
- Icu állapota nagyon súlyos. Személyesen szerettem volna közölni veled. Nándi torka összeszorult. Bűntudat és szégyenkezés járta át a testét.

Sokáig sétált a szakadó esőben. Arcát őszinte, forró könnyek mosták, felszakadt belőle az elfojtott fájdalom. Késő este érkezett csak haza. Egyszuszra felhajtotta a konyakosüveg alján lötyögő erős italt. Rágyújtott egy cigarettára, de keze remegni kezdett, homlokát verejték lepte el.
A zuhanást követően a test még egy kis ideig rángatózott, majd mozdulatlanná merevedett. Ijesztő látványt nyújtott az arcon megdermedt féloldalas, torz, vigyor. Tekintete értetlen fájdalommal meredt a semmibe….
Icut megműtötték. Három hónappal élte túl Nándi agyvérzését. Nándi otthonba került.
…..Azt mondják, senki nem látogatja. Egyetlenegyszer járt nála egy csinos nő karján egy pár hónapos csecsemővel, de senki sem tudta, ki lehet az. Csak Nándi tekintete lett még üresebb, elillant belőle a remény, és tudta, hogy az ő egyetlen társa már csak a vezeklés fájdalma, de az örökre és elmúlhatatlanul…

Írta: H.Gábor Erzsébet
2175
hzsike - 2011. március 04. 13:49:49

Kedves Nóra!
Örülök, hogy Te is elolvastad ezt a novellámat, és köszönöm szépen kedves hozzászólásodat.
További, szép, inspiráló napokat kívánok Neked.
Szeretettel:Zsike

2295
csanady nora - 2011. március 03. 21:58:30

Kedves Erzsike!

Köszönöm, hogy egy ilyen szép írást olvashattam Tőled! Mindannyian magunkban hordozzuk a saját drámánkat, ki így, ki úgy! Nagyon tetszett,hogy egy ilyen életszagú történetről ilyen érzékenységgel, megindítóan írtál. Gratulálok!
Szeretettel Nóra

2175
hzsike - 2011. március 03. 18:22:55

Kedves Zsuzsi!
Furcsa dolog ez a sors, azt mondják, ha büntet, lehet, hogy éppen azzal jutalmaz.Néha ki kell, hogy nyissa a szemünket.Ki érti ezt? Bonyolult nagyon.
Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted az írásomat.
Sok szeretetel:Zsike

230
Torma Zsuzsanna - 2011. március 03. 14:49:58

Kedves Erzsike!

Nagyon megható, szomorú és egyben tanulságos történetet olvashattam. Igen, nagyon is valósághű a történet. Most itt is példálózgathatnánk azzal, hogy "Isten nem ver bottal" -, de akkor vajon miért veri az Isten azt, aki bűntelen? Mert végtére ugyanúgy megbetegedett az is, aki hűtlen lett és az is, aki nem volt az.
Jelen esetben a feleség az, aki nem érdemelte meg a sorsát. Bár, ha jobban belegondolunk a férj életben maradt az agyvérzés után, de nem volt sok értelme neki, hogy éljen. A feleségnek pedig lehet, hogy megváltás volt a halál, aki többszörösen is "áldozat" volt.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmile

2175
hzsike - 2011. március 03. 13:31:15

Kedves Ibolya!
Nagyon szépen köszönöm, hogy Te is elolvastad ezt a történetet, és köszönöm kedves szavaidat is.
Sok szeretettel.Zsike

1423
Jega - 2011. március 02. 22:43:29

Kedves Zsike szomorú, de nem ritka élethelyzetről írtál. Mindig mondom becsüljük életünk, mert egy pillanat alatt pokollá változhat, elég egy betegség, itt ugyan más is volt. Nagyon tetszett az írásod. Gratulálok Jega Ibolya

2175
hzsike - 2011. március 02. 21:36:28

Kedves Tara!
Örülök, hogy megtiszteltél a látogatásoddal.Köszönöm szépen a kommentet.
További jó "mazsolázgatást" a jobbnál jobb írások között.
Sok szeretettel:Zsike

1346
Tara Scott - 2011. március 02. 19:59:35

Kedves Zsike!
Életszerű írás, akár meg is történhetett. Szépen rávilágítottál, milyen törékeny, tünékeny dolog is a boldogság. Szomorú történet, de szépen tálaltad.
Szeretettel. Tara

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.