Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.22. 11:40
Üdvözlöm! Szeretném megkérdezni, hogy miért nem hagyták még jóvá a 20 nappal ezelőtt feltöltött versemet? Köszönöm a választ!

2019.05.22. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek HeartMiklós

2019.05.22. 00:01
Kedves Főszerkesztő Úr, a megadott címen a Megszülettem c.vers olvsható.A Jövünk - et Megszülettem címre kérem, javítani! Köszönöm

2019.05.21. 21:12
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.21. 19:51
Kellemes estét Heart kívánok szeretettel!

2019.05.21. 16:42
Kellemes délutánt mindenkinek. Smile

2019.05.21. 16:42
A már fent lévő versekkel nem lehet pályázni, ugyanazt a verset nem tesszük fel mégegyszer.

2019.05.21. 16:41
Ha pályázatra küldöd a versedet, feltöltésnél ezt a kategóriát válaszd ki. A beérkezett összes pályázati vers amely májusban érkezik, június 1-jén ... Bővebben

2019.05.21. 16:41
CEY, Ferenc, verseid fent vannak a magazin oldalán. Saját profilodnál mindegyik címére kattintva láthatod az olvasottságot, hozzászólásokat is.

2019.05.21. 16:09
Kedves Holnap Magazin! Megkaptam az ajándék könyvet, szívből köszönöm! Kaliczka Kata Rose Heart Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: DianaSun
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 1
ralyi
Bakos József: A kisember 3/1

A kopott vekker hatalmas ricsajjal üvöltött fel a csorba szélű tányérban. Ugrálva jelezte gazdájának, hogy ideje felébredni, reggel van. Kovács kinyitotta álmos szemeit, egy nyugodt mozdulattal kinyújtotta karját és elnémította kegyetlen ébresztőjét. Feküdt még néhány percig, bámulva a fehér plafont, ahonnan itt-ott már potyogott le a vakolat. Ismét megállapította, hogy ideje lenne újra kifesteni a lakását. Megtakarított pénze a zoknis fiók mélyén várta az akció kezdetét.
Miután egy kicsit magához tért és felfogta, hogy hétfő reggel van, bosszúsan nyugtázta, iszonyatosan fáj a feje. Mintha harapófogóban lenne és egy óriás azzal szórakozna, hogy összeroppantsa. Kikászálódott az ágyából és a konyha felé indult, lábán kedvenc nyuszis papucsában. Sokan ezt gyerekesnek tartanák, ha meglátnák ebben a szerelésben, de ő jól érezte magát így és legalább a lába sem fázott, amikor a szoba szőnyegéről kilépett a hideg kőre.
Megszokott gépies mozdulatokkal bekészítette a kávéját, közben az órára nézett. „Hat óra húsz perc” – nyugtázta gondolatban. Van még negyven perce, hogy összekészüljön és elinduljon a hivatalba, hogy megkezdje ezt a hetet is.
Útja ezután a fürdőszobába vezetett. A reggeli rutin feladatok elvégzésének színhelyére. Abban bízott, hogy egy kis mosakodás hideg vízben segít teljesen magához térnie. A hűs vízsugarak, apró tűszúrásokként érték fáradt bőrét. Megmasszírozta közben a homlokát és a tarkóját, ami egy kicsit enyhítette fájdalmát. Cseppnyi kis öröm a reggelben.
Megtörölközött és visszasétált a szobába. Felöltözött a megszokott irodai ruhájába. Fehér ing, vasalt nadrág és szürke zakó, ami már egy számmal kisebb volt a kelleténél, de nagyon szerette és még nem szánta rá magát arra, hogy újat vegyen. Kicsit kopott is volt, kicsit unalmas is, hiszen minden nap ezt hordta, viszont kényelmes.
Visszaballagott a konyhába, készített magának egy vajas kenyeret és elszürcsölte hozzá a lefőtt kávéját. Fogat mosott, majd ismét az órára nézett. „Hét óra, indulnom kell” – nyugtázta magában az idő múlását. Felállt, az előszobában cipőt, kabátot húzott és magához vette kopott fekete aktatáskáját. A kulcstartóról leakasztotta kocsi kulcsait és kilépett a folyosóra. Gondosan bezárta maga után az ajtót és kétszer is ellenőrizte, majd elindult a lifthez. Megnyomta a hívó gombot, de nem történt semmi. Ekkor látta meg az ajtóra ragasztott kis cédulát:
„ A lift nem működik”.
– Remek! – motyogta maga elé és elindult lefelé a tizedik emeletről a lépcsőn.
Kiérve az utcára összébb húzta ballonkabátja gallérját, és a ködöt fürkészve Trabantját kereste. Amikor megszokta a szeme a korlátozott látási viszonyokat, elindult a kocsija felé. Az útról egy fekete Mercédesz kanyarodott be és hatalmas fékezés után megállt. Éppen az ő autója mögött. Csendesen odalépett hozzá és bekopogott az ablakán. Az üveg lejjebb csúszott és egy fülbevalós, tetovált vállú férfi képe jelent meg. Egy szál pólóban ült a kocsiban.
– Mi kéne öreg? – kérdezte.
Kovács bátortalanul, szinte suttogva válaszolt:
– Bocsánat! Nem állna egy kicsit arrébb? Szeretnék elmenni az autómmal.
A nagydarab férfi oldalra nézett, majd röhögve visszafordult.
– Ezt a kis bádogkasznit nevezed te autónak? Szerintem jobban jársz, ha gyalog mégy, vagy busszal. Akkor nem fognak kiröhögni. – válaszolta és megnyomta az automata ablakemelő gombját. A sötétített üveg a helyére csúszott és Kovács ott állt tehetetlenül az út közepén. Az órájára nézett. „Hét óra tíz perc”. Nem tehetett mást, elindult a buszmegálló felé. Szerencsére az csak egy háztömbnyire volt. Mire azonban odaért, leizzadt. Érezte a hátán a verítéket. Nem volt hozzászokva a lépcsőzéshez és a felesleges sétához. Ez teljesen felrúgta a napirendjét. Ráadásul hideg is volt, hétfő is és a feje veszettül lüktetni kezdett. A megállóban többen toporogtak.
A busz késett. Amikor végre beállt a megállóba, az emberek lökdösődve szálltak fel, nem érdekelte őket senki és semmi. Az utolsó pillanatban tudott fellépni a lépcsőre. A háta mögött becsukódott az ajtó. Alighogy a busz elindult, az embertömeg egymásra dőlt a hirtelen lendülettől. Egy idős nő szinte a nyakába esett. Teljes testével hozzá préselődött, miközben tűsarkú cipőjével megtaposta a lábát, kapaszkodó keze pedig a melléhez ért.
– Ne fogdosson maga szatír! – kiáltott rá a nő.
A férfi csak nehezen tudta magában tartani a reggeli vajas kenyeret, amikor az agyon pacsulizott testszaghoz még a szájszag is keveredett.
– Elnézést, nem volt szándékos – motyogta csendesen.
A nő nézte még egy darabig, majd morcosan elfordult és végre leszállt a lábáról.
Hosszú utazás után megérkezett abba az utcába, ahol dolgozott. Sietős léptekkel elindult a Bank épülete felé. Belépve köszönt a biztonsági őrnek, aki válaszra sem méltatta, majd elindult az iroda felé. Benyitott a személyzeti folyosóra és sorban köszönt minden hölgynek, de válasz nem igazán érkezett. Mintha mindenkinek halaszthatatlanul fontos ügyei lennének. Ültek a számítógépek előtt, aktahegyek között és dolgoztak, vagy éppen telefonáltak. Csak a sarokban ülő szőke, szeplős fiatal lány válaszolt neki.
– Jó reggelt! – mondta szinte suttogva, és amikor a férfi ránézett, elkapta a tekintetét, a képernyőt kezdte figyelni.
Kovács leült az asztalához és ő is bekapcsolta a számítógépet maga előtt. Ebben a percben nyílt a belső ajtó és főnöke robosztus alakja jelent meg. Pufók vörös arca nem volt valami vidám látvány és a sötét szemüvegen keresztül is jól látta, hogy a szemei vadul villognak.
„Hát ő sem kelt valami jól.” – nyugtázta magában gondolatban, majd az órára nézett. „Nyolc óra tizenöt perc”. Elsápadt és érezte, hogy az izzadtságcseppek újra elindulnak a hátán. A kabátját sem vette még le. Dermedten várta, hogy mi fog következni.
– Kovács! Vegye le a kabátját és jöjjön az irodámba! – dörrent a mély, öblös hang és az izmos, kigyúrt férfi visszatért barlangjába, nyomatékosan becsapva maga mögött az ajtót.
A férfi levette vékony kabátot, felakasztotta a fogasra, megigazította a zakóját, hátrasimította ritkás haját és bátortalanul bekopogott az ajtón.
– Jöjjön már, mire vár? – hallotta bentről.
Lenyomta a kilincset és belépett. Főnöke a hatalmas asztal mögött ült. Előtte vastag szőnyeg. A falakon tájképek és egy kitömött szarvas fej díszelgett. Hétvégeken vadászott a férfi. A képeken is ő volt, zsákmányaival megörökítve. Bátortalanul tett néhány lépést és várt. A szemüveges arc percekig olvasott valamit, majd hirtelen megemelkedett.
– Késett Kovács! – morogta a férfi.
– Igen tudom, de…
– Ne mentegetőzzön! Már kerestem, de nem volt itt. Ilyen mégegyszer elő ne forduljon! Vegyen magának új ébresztőórát, vagy induljon el előbb. Oldja meg! A lényeg, hogy pontosan nyolc órakor már itt üljön a helyén. Egy jelentést kell elküldeni a központnak. Állítsa össze, és még ma küldje át! Ha ez valami nehézségbe ütközne, akkor szóljon. Kereshetünk valaki mást is a maga helyére. Tele van az utca diplomás munkanélküliekkel. Értett engem ugye?
– Igen, értettem – suttogta lehajtott fejjel Kovács, majd elvette a felé nyújtott aktakupacokat, meghajolt és elhagyta a szobát.
Odakint leült és érezte, hogy mindenki őt figyeli. Nem nyíltan, csak lopva, a szemük sarkából. Valószínűleg a beszélgetést is hallhatták, hiszen a főnöke nem tett hangfogót a szájára. Szándékosan tette ezt minden alkalommal, ha valakit behívatott. Mivel ő mindig pontosan megjelent reggel az irodában, eddig még megúszta. Most azonban, hogy életében először elkésett, ez a pillanat is elérkezett. Végre rá is lecsaphatott a kegyetlen, vaskezű morcos irodavezető. Szinte látta maga előtt, ahogyan most ott ülhet az asztala mögött, nagy lapát kezeit dörzsölgetve, elégedetten nyugtázva, hogy hosszú idő után, őt is sikerült megaláznia.
Abban bízott, hogy a nap hátralévő részében már nem érik kellemetlenségek. Fejfájása is alábbhagyott, a jelentést is sikerült időben elkészítenie. Délután azonban be kellett ugrania az egyik ügyfélszolgálatos hölgy helyett, aki rosszul lett és hazament. Az ügyfelek pedig nem kímélték. Mintha összebeszélt volna ezen a napon minden idióta. Őt szúrták ki, hogy kiéljék magukat. A legproblémásabb ügyek hozzá kerültek. Alig várta, hogy délután négy óra legyen, és végre hazamehessen.

Amikor az óra mutatója nagy nehezen elvánszorgott a munkaidő végét jelző időpontig, lekapcsolta a számítógépet, felvette a kabátját és csendesen, szinte lopakodva elhagyta a bank épületét.
Odakint zuhogott az eső, így bőrig ázva érkezett meg a buszmegállóba. Beállt a fedett bódé alá és elkeseredetten sóhajtott egyet. A busz most is késett. Viszont a megállóban rajta kívül csak néhányan lézengtek. „Legalább nem lesz tömeg” – gondolta és ez egy kicsit feldobta a hangulatát.
A kék kopott jószág nagy lendülettel közeledett. Már későn észlelte a bajt. A többiek hátrébb léptek, őt viszont telibe találta a sáros víz, ahogy a busz megállt.
– Hogy az a… – nyomott el egy káromkodást, majd kicsit lerázta a nadrágját és felszállt. Ülőhelyet nem talált és elég nagy tömeg is volt, de legalább senki nem állt rá a lábára. Az utazást azzal töltötte, hogy az estéjét próbálta eltervezni. Egy légy azonban körülötte kezdett döngicsélni, néha még az orrára, feje tetejére is rászállt. Egyre idegesebben hessegette el és örült, hogy megszabadulhat tőle, amikor végre leszállt a buszról.
Az újságoshoz lépett és kért egyet a kedvenc napilapjából.
– Sajnos már elfogyott – tárta szét a kezét az újságos, erőltetett sajnálkozást színlelve.
„Na ez tényleg nem az én napom” – nyugtázta magában Kovács.
– Akkor adjon valami hasonlót. – nyögte ki halkan, kissé morcos hangsúllyal.
Átvette a felé nyújtott lapot, hazasétált és felballagott a tizedikre, mert a lift továbbra is rossz volt.
Kifulladva érkezett meg. Belépett lakásának ajtaján, az előszobában levetette a cipőjét, belebújt papucsába és a konyhába ment. Bekészített egy kávét, megvárta amíg lefőzi a gép, kitöltötte magának, cukrot, tejet tett az asztalra és leült végre. Kinyitotta az újságot, tett két szem cukrot a kávéba és kevergetni kezdte, miközben olvasgatta a híreket.
A csendet azonban alattomos kis döngicsélés törte meg.
– Ez nem lehet igaz – nyögte elkeseredetten és szemével a pimasz kis legyet kereste.
A kis rovar néhány másodperc után leszállt az asztalra, pontosan vele szemben. Óvatosan összehajtogatta az újságot és felemelte, hogy lesújtson vele.
Ekkor azonban váratlan dolog történt...

Folyt köv...

Írta: Bakos József
1346
Tara Scott - 2011. április 07. 17:46:00

Idáig nagyon tetszik! Megyek tovább.
Szeretettel: Tara

2
Jozsi-foszerkeszto - 2011. március 19. 11:45:05

Kedves Zsuzsa és Katalin!
Köszönöm, hogy olvastátok a történetem első részét.
A kisemberek életében is lehetnek váratlan fordulatok. Smile
Várok mindenkit szeretettel vissza hétfőn, a második résznél. Smile
Józsi

230
Torma Zsuzsanna - 2011. március 18. 19:57:08

Kedves Józsi!

Nagyon tetszett a háromrészes történet első része. Szép sorjában, időrendben, hibátlanul írtad meg a történteket, de ezt Tőled már megszokhattam!
Igen jól érzékeltetted a történetben, hogy a kisember men nyi mindennek és mindenkinek ki van szolgáltatva. Persze tudjuk, hogy nem csak ez az ember az egyedüli, akiről írtál, hiszen többen is vannak hasonló helyzetben. Csak kiemeltél egyet a sok közül!
Most a kedves olvasók azt mondhatnák, "a legjobb résznél kellett abbahagynod"! Akár csak a szappanoperákban. Pedig ez bizony nem az, hanem a szomorú valóság, ami a kisemberek életét illeti.
Szívesen olvasom a folytatást is!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

2
Jozsi-foszerkeszto - 2011. március 18. 18:50:50

Kedves Erzsike!
Sok kisember él közöttünk és fontos az ő kis életük is.
Pláne ha valami szokatlan fog történni vele. Smile
Kedves Miriam!
Szeretem a klasszikus írókat és nagyon jól esett, hogy a történetemről ők jutottak az eszedbe. Igyekszem olvasmányosan írni. Fontos, hogy az olvasó azonosulni tudjon a főhőssel.
Kedves Viola!
A kisemberek élete nem olyan unalmas mint sokan gondolják. Persze én egy kicsit még kiszíneztem. Smile
Kedves Orsi!
Nem mondhatok semmit. Smile Hétfőn jön a folytatás. Smile
Szeretettel: Józsi

2035
johann borsi - 2011. március 18. 17:21:10

naaaa Grin mi lett???? Grin GrinGrin

277
farkas viola - 2011. március 18. 16:42:31

Kedves Józsi!
A Kisember jelentéktelennek tűnő egyszerű életét ilyen izgalmasan, érdekfeszítően írni? hát ez nem semmi!
Gratulálok szeretettel: Viola

1085
Mardi Miriam - 2011. március 18. 13:54:30

A stílus, az olvasott szöveg hangulata felidéz bennem valamit és három író is eszembe jut... Gogol, Tolsztoj, Csehov....
talán nem is oly véletlen (?) Smile... mindenesetre várom a történet folytatását...Smile
üdv: Miriam

2175
hzsike - 2011. március 18. 10:38:03

Kedves Józsi!
Remek stílusban, és nagyon olvasmányosan örökíted meg a hétköznapi kisember, apró, de annál hatásosabb bosszúságait.A történetből nagyon sok minden ismerősnek tűnt, szerintem sokan találkozhattunk már hasonló, "hétköznapi" bosszúságokkal. Olyan, mintha nem történne semmi, pedig dehogy is nem!
Kíváncsian várom a folytatást!
Üdvözlettel.Zsike Pfft

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.