Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.20. 07:23
Szép napot és hetet kívánok, mindenkinek, szzeretettel, Magdi

2019.05.19. 23:33
Szia Józsi! Levél ment, Smile

2019.05.19. 22:23
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.19. 21:10
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.19. 20:18
Magdolna 43 Szép estét kívánok Rose!

2019.05.19. 02:06
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.18. 18:13
Szép délutánt mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.18. 17:01
S Heartzép napot kívánok szeretettel!

2019.05.18. 11:41
Szép napot, Jó hétvégét mindenkinek! Smile

2019.05.17. 23:30
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: liliom28
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Bakos József: A kisember 3/2. rész

– Hé, mit csinálsz? – hallotta a halk kis hangot.
Leeresztette a kezét és körülnézett. „Na, még csak ez hiányzott. Most már hallucinál is. Jobb lesz, ha lefekszik aludni és elfelejti ezt az átkozott napot” – gondolta.
– Hello! – hallotta ismét.
Forgatta a fejét, szájához emelte a kávéscsészét és becsukta a szemét, hátha elmúlik ez a furcsa érzése.
– Bocsi! Kaphatnék én is egy kis cukrot, Esetleg egy kis kávét is? – szólt ismét a hang.
Kovács letette a csészét. Döbbenten meredt maga elé. A légy ott ült vele szemben, mozdulatlanul és mintha őt nézte volna.
– Igen én szóltam hozzád, mit bámulsz annyira? – mondta.
– Na neee… – nevette el magát. Ennyire még nem gárgyultam meg, hogy egy kis léggyel beszélgessek.
– Tisztázzunk valamit öreg! Én szólítottalak meg téged. Meguntam nézni azt, hogy mit szerencsétlenkedsz ma össze. Azért jöttem, hogy segítsek – mondta a kis jószág az asztalon és közelebb sétált a csészéhez.
A férfi megdörzsölte a szemét.
– Nem képzelődsz, nem fog elmúlni. Szóval kapok végre egy kis kávét meg cukrot? Elég éhes vagyok már és nagyon finom illata van.
Kovács megadta magát. Nem tudta, hogy mi történik vele, de kivette a csésze alól az alátétet, beletett egy kockacukrot és leöntötte egy kis kávéval, majd közelebb tolta a légyhez.
– Tessék! Fogyaszd egészséggel – mondta csendesen.
– Köszi, igazán rendes vagy – válaszolta az apró kis hang.
Kovács most már kíváncsi volt és megkérdezte:
– Na és hogyan akarsz nekem segíteni?
A légy szürcsölt egy kicsit az olvadt cukorból mielőtt felelt volna.
– Egy kicsit változtatni kell a stílusodon és minden rendben lesz. Csak hallgass rám és magadra sem fogsz ismerni.
– Oké kezdjük, ne kímélj! – nyögte a férfi. – Hallgatlak.
– Nézzük csak! – dörzsölte össze apró lábait a légy. – Hát szó, ami szó, nem vagy egy Adonisz, de azért nem reménytelen. Egy-két jó cucc és már nem is nézel ki úgy, mint egy szerencsétlen ágról szakadt kis veréb.
– Kösz szépen! Azért lehetnél egy kicsit kíméletesebb is. Mi lesz így az önbecsülésemmel?
A légy kuncogni kezdett.
– Az neked már régen nincsen. Valahol elhagytad útközben, két kupac akta között. Most igyekszem összekaparni neked a maradékát, ha nem vetted volna észre.
– Oké, oké! Tehát mi a teendő?
– Sétáljunk le a sarki butikba és könnyítsünk egy kicsit a pénztárcádon. Én már jártam ott. Van néhány ígéretes darab a te számodra.
– Én meg a butik… – kezdte, de a légy közbevágott.
– Ne kezd már megint a nyafogást! Vagy szeretnéd leélni az életedet így magányosan, nő nélkül, álmodozva a szerelemről és a gyerekekről?
Kovács nyelt egyet. Gondolataiban megjelent a kép, ahogy rozoga öregemberként egyedül botorkál a lepusztult, üres lakásban, reménytelenül. A fiókhoz lépett, kivette a borítékot, amely megtakarított vagyonkáját rejtette és elindult az ajtó felé.
– Gyerünk! Igazad van. Elég a nyavalygásból.
– Azért a maradék cukrot még had nyalogassam el – válaszolt a légy.
– Az megvár itt téged. A sok édesség különben is ártalmas… Legalábbis az embereknek. Neked nem tudom, de ha most nem indulunk el, még a végén meggondolom magam.
– Na azt ne! Akkor inkább menjünk. Unom már bámulni a savanyú képedet. Mehetünk.

A furcsa páros útnak indult. Az üzlet előtt Kovács egy kicsit elbizonytalanodott, de azután határozott mozdulattal lenyomta a kilincset.
– Jó napot! – motyogta és belépett.
Az eladók fel sem figyeltek rá. Nyugodtan trécseltek tovább. Már majdnem becsukta az ajtót, amikor eszébe jutott kis barátja.
– Jössz már? – suttogta.
– Micsoda szép formák – zümmögte a légy.
– Mi van? – lépett vissza a férfi az utcára.
– Ezek a gyönyörű sárga idomok, barna csíkokkal és ez a kis popó. Nézd milyen édesen nyalogatja a virágport!
– Nem akarom letörni a lelkesedésedet, de az egy méhecske, te pedig légy vagy. Semmi esélyed nincsen nála.
– Na és! – röppent az orra elé. – Neked sincsen fikarcnyi lehetőséged sem arra, hogy az ágyad alatt dugdosott Playboy lányok bármelyikével megismerkedj, mégis álmodozol róluk.
– Te leskelődsz utánam?
– Nem, csak láttam… Véletlenül…
– Aha… véletlenül! Na, menjünk, ha kigyönyörködted magad.
Az ajtóban megjelent az egyik eladó és csípőre tett kézzel, morcos arckifejezéssel kérdezte:
– Most bejön vagy nem?
Kovács zavartan pislogott.
– Be… Igen, persze, csak a barátom…
– Várja meg bent, huzat van!
Körülnézett, de nem látta sehol sem zümmögő cimboráját. Belépett a kellemes, légkondicionált helyiségbe, ahol halk zene szólt. Fogott egy kosarat és elindult a sorok között. Nem igazán tudta mit keres. Hogy zavarát leplezze, néha megállt, levett egy-egy inget, zakót és nézegette, méregette.
– De béna vagy így egyedül – hallotta hirtelen a háta mögül.
Megfordult.
– Hol vagy?
– Itt a felső polcon, a bőrdzsekiknél.
– Na, mi legyen nagyokos? – kérdezte Kovács.
– Szerinted? Mit gondolsz, miért dekkolok itt? Kapj le a fogasról egy ilyen dzsekit és vedd fel!
– De hát ez nem az én stílusom?
– Még nem, de ez lesz!
– Ez most komoly, vagy csak hülyéskedsz velem? – kérdezte a férfi megnyúlt ábrázattal.
– Nézd! – kezdte a légy kissé türelmetlenül. – Nekem nincs időm viccelődni. Ha el akarsz érni valamit, és normális életet szeretnél élni, nem ezt a – már megbocsáss – unalmas aktakukac vegetálást, akkor hallgass rám! Csak siess, mert ősz van és nekem nemsokára annyi. „C’est la vie”. Távozom az örök vadászmezőkre, és onnan már nem tudok neked segíteni.
– Oké, oké! Megértettem.
Levett egy fekete bőrkabátot és elindult a próbafülke felé.
– Várj egy kicsit! Ott szemben van néhány nadrág is. Az a bársony naci jó lesz. És kell egy póló, meg egy sportcipő is!
Kovács összeszedte amit a légy mondott, majd belépett a fülkébe. Levetkőzött és felvette a választott ruhákat. Amikor a tükörbe pillantott, meglepődött. Egy egészen más ember nézett vissza rá. El kellett ismernie, hogy a változás látványos. „Még hogy nem a ruha teszi az embert!” – gondolta cinikusan.
– Nem is olyan rossz – dörzsölte össze mellső lábait a légy, a függönyön ücsörögve. Szerintem le se vedd. Így már emberibb formád van. Kifelé még nézünk neked egy napszemüveget. Legalább azt sem látják, hogy egy kicsit kancsal is vagy.
Kovács lassan odafordult a függönyhöz.
– Még egy ilyen mondat és nem éred meg a holnapi napot sem.
– Jól van na, ne fenyegetőzz! Milyen macsó lettél hírtelen.
– A levetett ruháimmal mit csináljak?
– Szerintem kifelé menet dobd be egy kukába – kuncogott a légy.
– De ez az első öltönyöm. Még az érettségire vettem.
– Pontosan azért. Már akkor sem volt ízlésed – válaszolta ironikusan a kis szárnyas jószág.
Kovács összehajtogatta a cuccait és a hóna alá véve elindult kifelé. A pulthoz lépett, kis barátja pedig a pénztárgép tetején telepedett le. Választott még egy napszemüveget az állványról, majd elővette a tárcáját a zsebéből, és azt számolgatta, hogy mibe fog kerülni neki ez a kis átalakulás, amikor egy nagy csattanást hallott.
Felkapta a fejét. Az egyik eladó hölgy állt előtte, kezében egy légycsapóval és vérszomjas tekintettel nézett maga elé.
Kovács döbbenten meredt rá.
– Szemét kis dögök – morogta a nő, és ismét lendítette a légycsapót, hogy a röpködő kis állatkára újabb csapást mérjen.
A férfi átnyúlt a pulton és egy határozott mozdulattal elkapta a csuklóját.
– Ezt meg ne próbálja még egyszer! Ő velem van.
Az eladó megrökönyödve, furcsa arckifejezéssel bámult rá. Hirtelen szóhoz sem jutott. Kovács tudta, hogy most minimum idiótának gondolja, de nem érdekelte.
– Összeszámolná, hogy mennyit fizetek, vagy megvárjuk a zárórát? – kérdezte.
– Ö, ö… persze. Adja ide a cédulákat és a vállfákat!
A férfi eleget tett a kérésnek. Elengedte a nő karját és feszülten figyelte, nehogy valami meggondolatlan mozdulatot tegyen. Közben érezte, hogy kis barátja éppen a feje tetején telepedett le. „Ott talán nincsen veszélyben” – gondolta és elmosolyodott. Kifizette a ruhákat, kért egy szatyrot a levetett gönceinek, elköszönt és hazaindult.
– Szívesen – motyogta kiérve az utcára.
– Köszi, ez meleg helyzet volt. Még szerencse, hogy jók a reflexeim – mondta megkönnyebbülten a légy.
– Ezzel megvagyunk. Szürke aktakukacból rockert csináltál belőlem. További teendőim?
A kis jószág lemászott a fejéről és a fülénél keresett menedéket az egyik hajtincsen.
– Át kell egy kicsit tervezni az életedet tartalmilag is. Remélem lesz hozzá elég bátorságod, mert ha nem, akkor hiába tépem itt a számat.
– Elég volt ebből a nyomorúságos és unalmas életből kis barátom. Mondhatod az ötleteidet.
– Hát jó. Először is fel kellene mondanod!
– Mi van? – torpant meg Kovács. Megőrültél? Már tíz éve itt dolgozom, ebben a bankban.
– Munka! Cö-cö-cö… Ezt nevezed te munkának? – kérdezte a légy. Csak ugráltatnak, kihasználnak. Csicska vagy kisapám, nem vetted még észre. Ha a főnök lusta megcsinálni valamit mindig téged talál meg. Ma pedig jól le is üvöltötte a fejedet. Ilyen helyen akarsz te maradni ezzel a képesítéssel?
A férfi elgondolkodott és be kellett vallania magának, hogy bizony félresiklott egy kicsit az élete. Két egyetemet végzett, majdnem kitűnő eredménnyel és hol kötött ki? Egy bank irodájában. Nem túl nagy perspektíva.
– Ha mégis megteszem, hová menjek? – kérdezte bátortalanul.
– Idefigyelj! – kezdte a szárnyas kis jószág. Én szívesen adok tanácsokat, de azért ne várd mindenre tőlem a választ. A sült galamb, nem repül a szádba! Tanulj meg egy kicsit önállónak lenni! Indulj el munkát keresni, nézz be ide-oda, olvass hirdetéseket, szóval vedd a nyakadba a várost és még valami, ami nagyon fontos…
Itt elhallgatott egy kicsit és várt.
– Igen… Mondd már! – türelmetlenkedett a férfi.
– Szóval, mielőtt lelépnél a bankból, hívd el randira azt a szeplős kis szöszit a szoba sarkából. Teljesen rád van gerjedve. Nem vetted ezt sem észre?
Kovács megállt és úgy válaszolt:
– Azt észrevettem, hogy szinte csak ő köszön nekem, és néha rám néz, de…
– Nincsen semmi de! Hidd el nekem, ez a nő szerelmes a mulya ábrázatodba. Nem tudom, hogy mit eszik rajtad, de ha ezt elszalasztod, nem biztos, hogy lesz az életedben még egy ilyen őrült, aki bevállal téged – kuncogta a légy.
– Hát tulajdonképpen… megpróbálhatom.
– Hogy mondtad? Nem hallom! – kötözködött a kis rovar.
– Jól van na, megteszem.
– Ez a beszéd! Kezdesz férfi lenni. Remélem a nevét azért tudod.
– Igen, Barbara. Nagyon szép neve van és ő is…
– Gyönyörű! – vette át a szót ábrándozva a légy. Láttam a női öltözőben. Apám, azok a formák, combok, cicik és az a falatnyi kis tanga, és…
– Hé, hé, hé! Állj meg egy kicsit! Te még ott is leskelődtél?
– Mit sajnálod tőlem? Ennyi kis szórakozás, nekem is jár. Úgysem élvezhetem túl sokáig. Különben meg rám nem hiszem, hogy féltékenykedni kéne. Azt hiszem Barbara és én, nem igazán vagyunk egy súlycsoportban. Ráadásul fél a rovaroktól. Ezt ő mondta, amikor látott egy pókot a sarokban. Az a tehén Klárika ütötte le a zsíros mancsával. A főnököd kedvenc macája, akivel néha-néha találkozgat munkaidőn kívül is.
– Mit mondasz? – kérdezett vissza meglepetten Kovács. Vele randizgat?
– Hát, ha a kocsiban csókolózást és egy kis tipi-tapi partit annak lehet nevezni, akkor igen.
Kovács nevetni kezdett. Elképzelte maga előtt a jelenetet. Látta a nagyfejű robosztus főnökét és az agyonsminkelt személyzetis Klárikát, ahogy a kocsi ülésén összeborulnak.
Miközben ezen szórakozott, hazaértek. Benyitott a lépcsőházba és belépett. A légy rászállt az üvegajtóra és várt.
– Mi az? Te nem jössz? – kérdezte Kovács.
Kis barátja csóválni kezdte apró fejét.
– Nem. Innen már egyedül is elboldogulsz kiskomám – válaszolta.
Kovács kilépett újra az utcára.
– Ne csináld! Gyere fel velem. A lakásban meleg van, kényelmes és még szükségem lehet rád – kérlelte.
A légy tovább csóválta a fejét.
– Sok sikert a holnapi naphoz, nekem mennem kell. Van még némi elintézni valóm – válaszolta, majd felröppent.
– Találkozunk még? – kiáltotta utána Kovács.
A légy visszafordult, tett egy kört a férfi körül.
– Talán… Ki tudja? – válaszolta és eltűnt a szürkületben.
A férfi állt még a kapuban néhány másodpercig, majd ismét belépett a lépcsőházba és elindult felfelé a tizedik emeletre, gyalog. Most nem zavarta a sok száz lépcsőfok, csak a holnapi napra tudott gondolni. Érezte, hogy élete néhány óra múlva, ha elég erős lesz hozzá, teljes fordulatot vesz…

Folyt köv…

Írta: Bakos József
1346
Tara Scott - 2011. április 07. 18:00:11

Jaj de sok embernek szüksége lenne ma egy ilyen kis légyre! Az állandó létbizonytalanság, munkanélküliség sok ember önbizalmát tette tönkre. Ragyogó az írásod, nagyon tetszik.
Szeretettel: Tara

2
Jozsi-foszerkeszto - 2011. április 01. 23:45:20

Kedves Orsi, Katalin, Viola, Erzsike, Veronika, Zsuzsa!

Örülök, hogy olvastátok a történet 2. részét is.
Néha nekem is jól jönne egy jó tündér. Akár légy alakjában is. Smile

Józsi

230
Torma Zsuzsanna - 2011. március 31. 11:25:44

Kedves Józsi!

Csak most értem ide az olvasásban, mert eléggé el vagyok foglalva a tavaszi munkákkal.
Sajnos, mások alkotásait sem tudtam olvasni és eléggé el vagyok maradva.
Nagyon örülök, hogy olvashattam a történet folytatását!
A valóságban igen furcsán nézne ki, ha egy légy hívná fel a figyelmünket a tennivalóinkra, s arra, hogy hogyan változtassunk az életünkön, hogy jobbra forduljon a sorsunk.
A történetbeli legyecske persze sokfelé "legyeskedik" és így sok titokra fel tudja hívni "ember barátját", információkkal látja el, és mindt tudjuk, ez nagy hatalommal bír. Talán ezért is fog tudni változtatni a férfi az életén.
Egy ilyen kis "tanácsadó" legyet én sem kergetnék el a konyhából, mert egyébként nagyon nem szeretem, ha mindent összemásznak!

Kíváncsi vagyok a folytatásra is!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

2175
hzsike - 2011. március 22. 10:15:33

Kedves Józsi!
Jó poén, és remek kis történet volt. Gördülékeny, és színes, szívesen olvastam.
Ezek után, senki ne csodálkozzon, ha nem fogom agyoncsapni a "szerencsémet"! Hátha, nekem is bejön!Pfft
Szeretettel:Zsike

277
farkas viola - 2011. március 22. 10:15:07

Kedves Józsi!
Ez a folytatás tényleg váratlanul ért! EBBŐL MINDENKI TANULHAT, nem is keveset. Egyből magamra vettem, amit az ósdi, ruházatról írtál, szerencsére én csak itthon vagyok úgy, mert nem látja senki! Azért elkelne nálam is egy ilyen "légy", ide hozzám még az is csak ritkán jön be, ha meg ide téved, agyonütöm.
Kiváncsian várom a folytatást.
Szeretettel gratulálok: Viola Pfft

2035
johann borsi - 2011. március 22. 07:59:58

EZAAAAAAAZ!!!! ELŐRE KOVÁÁÁÁÁÁCS Grin Grin Grin
izgalmas a történet Józsi lélektani balzsamozás, mert merni kell kisemberbátorságot venni Grin várom a folytatást

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.