Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.20. 07:23
Szép napot és hetet kívánok, mindenkinek, szzeretettel, Magdi

2019.05.19. 23:33
Szia Józsi! Levél ment, Smile

2019.05.19. 22:23
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.19. 21:10
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.19. 20:18
Magdolna 43 Szép estét kívánok Rose!

2019.05.19. 02:06
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.18. 18:13
Szép délutánt mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.18. 17:01
S Heartzép napot kívánok szeretettel!

2019.05.18. 11:41
Szép napot, Jó hétvégét mindenkinek! Smile

2019.05.17. 23:30
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: liliom28
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Bakos József: A kisember 3/3. rész

Másnap reggel kipihenten ébredt, még az óracsörgés előtt. Nyugodt mozdulattal lenyomta a gombját, hogy ne kezdje el őrült táncát a tányérban. Nézte néhány másodpercig a fáradt mutatók vánszorgását és hosszú évek után először, boldognak érezte magát. Eszébe jutott az előző napja, a meglepő találkozása kis barátjával. Ledobta magáról a takarót és egy határozott mozdulattal felkelt az ágyból, majd elindult a konyhába. Reggeli ütemtervén nem változtatott. Kávé, zuhanyozás, reggeli, fogmosás, csupa rutin mozdulat. Viszont ma nem vajas kenyeret evett, mint eddig minden reggel, hanem összeütött magának egy rántottát.
Miután végzett reggeli teendőivel, felöltözött és elindult a bankba. Bezárta lakása ajtaját és legyalogolt a lépcsőn. Kilépett a kapun, megigazította bőrdzsekijét, és Trabantja felé vette az irányt. A nagy Mercédesz most is ugyanott állt, az autója mögött. Egy túlsminkelt barna lány támaszkodott a vezető oldali ablaknál és a tetovált fickóval évődött. Kovács nem ment oda hozzájuk, hanem beült az autóba és indított. Túráztatta egy kicsit a gézpedált, élvezte a Trabant jellegzetes szaggatott hangjának üvöltését, majd lassan és finoman tolatni kezdett, vigyázva arra, hogy ne ütközzön neki a mögötte álló járgánynak. A nagydarab kigyúrt férfi kiugrott a Mercédeszből és odalépett hozzá.
– Mi van öreg? Nem látod, hogy itt állok mögötted? – üvöltötte, miközben még a nyála is fröcsögött a dühtől. Nekem akarsz jönni?
Kovács lassú mozdulattal letekerte az ablakot, levette a napszemüvegét és úgy válaszolt, a férfi szemébe nézve:
– Ha arrébb állsz, akkor nem, de ha muszáj, akkor koccanunk. Melyiket választod? – kérdezte fapofával.
A kopasz fickó meglepődött a bátor válaszon, erre nem számított. Szó nélkül visszaült a kocsijába és beállt a legközelebbi üres parkolóba.
Kovács kitolatott és elindult munkahelye felé. Nyugodtan vezetett, nem sietett. A parkolóházban beállt a bank alkalmazottainak fenntartott helyek egyikébe, két szürke full extrás BMW közé és besétált az épületbe.
– Jó reggelt! – köszönt hangosan és határozottan.
A biztonsági őr felnézett és furcsa fény villant a szemében.
– Elnézést? Kit keres – kérdezte és egy lépéssel közelebb lépett.
Kovács levette a szemüveget ismét és közben arra gondolt, hogy hosszú évek után először, már az érkezésekor észrevették és ez jó jel.
– A munkahelyemet, amíg még megvan – válaszolta mosolyogva és a döbbent tekintetű férfit magára hagyva belépett az iroda személyzeti folyosójára. A szokásos trécselés ma abbamaradt, amikor alakja feltűnt az ajtóban. A szeplős szőke lány, éppen a szendvicsét majszolta. Megállt a keze a levegőben és rágni is elfelejtett. Csak ült a széken, félig nyitott szájjal és a férfit nézte.
– Jó reggelt mindenkinek! – mondta hangosan és mosolyogva. Az íróasztalához lépett, kabátját a szék karfájára terítette és leült. Még húsz perce volt a munkaidő kezdetéig. Nyugodtan bekapcsolta a számítógépet, majd írni kezdett, úgy, ahogyan azt még az este eltervezte magában.

Pontban nyolc órakor érkezett meg a főnök. Morgott valami köszönésfélét a bajsza alatt és elindult a belső iroda felé. Mielőtt azonban belépett volna, Kovácsra nézett és megállt a keze a kilincs felé félúton. Nézte a férfit, aki rövid ujjú fehér pólóban ült a számítógépénél és elkezdett vörösödni az arca. Odalépett hozzá. Szokásos lekicsinylő hangsúlyával, szinte üvöltve kérdezte:
– Maga meg hogy néz ki? Mit gondol, hol van? Egy rock-koncerten?
Kovács tartva magát elhatározásához, nem lett ideges. Lassan felnézett, úgy válaszolt főnöke kérdésére, a szemébe nézve és nem lehajtott fejjel.
– Köszönöm kérdését, jól vagyok és önnek is Jó reggelt! – válaszolta pimaszul, jelezve, hogy illett volna köszönnie.
– Ne pimaszkodjon, hanem arra feleljen, amit kérdeztem! – dörrent a kigyúrt férfi hangja, szinte fröcsögve a szavakat.
Kovács elmosolyodott.
– Egy kicsit megváltoztattam a külsőmet. Így sokkal jobban érzem magam.
Főnöke levette a szemüvegét. Az arca még vörösebb lett a dühtől, mint az előbb.
– Akkor most menjen haza szépen átöltözni és úgy jöjjön vissza, ahogyan szokott. Megértette? – üvöltötte magából kikelve.
A férfi felállt mielőtt válaszolt volna, majd odafordult a gyilkos tekintetű feletteséhez.
– Az sajnos nem fog menni – válaszolta. Egy barátom tegnap azt mondta nekem, ahhoz, hogy boldog legyek, változnom, változtatnom kell.
– Ez engem nem érdekel Kovács! Ez itt egy munkahely és itt azt teszi, amit én mondok. Megértett engem?
A férfi a nyomtatóhoz lépett, kihúzta belőle a papírt, amit az előző percekben fogalmazott meg, gondosan összehajtogatta, beletette egy borítékba és a vörös arcú főnöke felé nyújtotta.
– Ebben az esetben, itt van a felmondásom – mondta továbbra is nyugodt, határozott hangon.
A szobában síri csend lett. Mindenki meglepetten nézte a jelenetet.
– Biztosan talál valakit helyettem, akivel tovább játszogathat, hiszen ahogyan tegnap is mondta: „Tele van az utca diplomás munkanélküliekkel”. Sőt az igazság az, hogy a felmondási időhöz sem ragaszkodom, inkább kilépek – folytatta, majd lekapcsolta a számítógépet, felvette a kabátját és elköszönt a megdöbbent férfitől, aki mozdulatlanul állt, a kezébe nyomott borítékkal.
– A Viszont nem látásra! – mondta. A formaságokat majd később elintézem a személyzeti osztályon.
Lassan elindult az ajtó felé, amikor eszébe jutott a légy. Gondolt egyet és a sarokban álló asztal felé vette az útját.
Amikor odaért, lehajolt a szőke lányhoz, megfogta a kezét és szájon csókolta.
– Gyönyörű vagy Barbara! Eljössz velem valahová?
A lány csak ült csendesen és nézett szép nagy szemeivel a férfire. Hirtelen még válaszolni sem tudott a meglepetéstől.
– Később felhívlak és megbeszéljük, ha neked is jó így – mondta Kovács mosolyogva.
A lány bólintott és már ő is mosolygott.
Kovács gyengéden végigsimította a nő arcát, majd kisétált a szobából. Intett kifelé a biztonsági őrnek és a parkolóban beszállt az autójába. Nagyon jól érezte magát. Mintha mázsás súlyú kövek zuhantak volna le a lelkéről. Indított és a Trabant kotyogó hangjának ritmusára fütyörészve útnak indult. Közben kis barátjára gondolt. „Hol lehet most? Vajon él-e még?”.

Kovács délután egy hangulatos kávézóban ült. A napját azzal töltötte, hogy vett még néhány ruhát magának, na meg állást keresett, teljes sikerrel. Egy ingatlan közvetítő cégnél kezd a következő héten. Kis cég, de jó nevük van és a vezetőjével, szinte azonnal megtalálták a közös hangot találkozásuk során
A férfi előtt egy csésze kávé állt kis tálcán, mellette cukortartó, néhány kockacukorral, az asztalon pedig egy csokor virág. A lányra várt, akit telefonon ide hívott el randira. Érezte, hogy a tenyere izzad és izgul. Még szinte soha sem randevúzott, egy-két szerencsétlen iskolai próbálkozást leszámítva, amelyeknek kivétel nélkül szerencsétlen vége lett, sőt sokszor inkább leégés. Hogy az idejét lekösse, újságot olvasott, bár a mondatokat nem igazán fogta fel. Mégis úgy érezte, hogy le kell valamivel foglalnia magát. Teltek a percek, egyre feszültebb lett. A lány, késett. Ujjaival ütemesen dobolni kezdett az asztalon, amikor ismerős hang ütötte meg a fülét:
– Hé menő fickó! Kaphatnánk egy kis kávét? Na meg cukrot is, ha lehet!
Óvatosan kinézett a kinyitott újság mögül, hogy nem képzelődik e, majd széles mosoly jelent meg az arcán. Az asztalon, három légy pihent vele szemben és őt nézték.
– Szia! – köszönt kis barátjának. Bennük kit tisztelhetek? – mutatott a társaira.
A légy előrébb lépett apró lábaival, majd az egyiket felemelte és a többiek felé mutatott.
– Bocs, milyen bunkó vagyok. Ő itt a feleségem, ő pedig a fiam. Illetve az egyik fiam. A többiek kint játszanak a konyhai hulladékok között. Nekik nem tetszik ez a benti úri társaság. Mi is megyünk mindjárt, csak megéheztünk és megláttalak az ablakon keresztül. – A virágcsokor felé fordult és úgy folytatta: – Látom megfogadtad a tanácsomat és elhívtad végre randira a kiscsajt. Állásod van már?
– Igen, egy kis cégnél leszek ügyfélszolgálatos.
– Kezdetnek az is jó – mondta a kis jószág. – Később majd lesz jobb is… Szóval kapunk enni, vagy nem kell bevárnunk a hideg őszi napokat a kipurcanásig, hanem már itt és most éhen veszünk?
Kovács kivette a csésze alól az alátétet, öntött bele egy kis kávét és három kockacukrot vett ki az asztali cukortartóból. Beletette a porcelán tálkába.
– Jó étvágyat! – mondta és ő is kortyolgatni kezdte a kávéját.
A három kis légy is nekilátott falatozni. Nyalogatták az édes nedűt és néha hálás pillantásokat vetettek a férfi felé.

Néhány perccel később az ajtóban megjelent a szőke lány. Miniszoknya volt rajta, szolid, kicsit áttetsző blúz és egy rózsaszínű kötött pulóver, ami csak a vállát fedte, elöl nem volt begombolva. Arcán egy kis alkalmi smink és mosolyogva nézett körül. Kovácsot kereste a tekintetével.
– Azt hiszem nekünk most mennünk kell! – mondta a légy. Ő vette észre először a lányt, mivel a férfi, háttal ült a bejáratnak.
A cukrászda egyébként így kora délután, elég kihalt volt. Csak néhány asztalnál ücsörögtek, többnyire fiatal párok, akiket egymáson kívül semmi más nem érdekelt. Így az sem tűnt fel senkinek, hogy Kovács beszélget kis barátaival. A férfi hátra fordult és intett a lánynak, aki elindult felé.
– Apám, milyen jó kis csaj! – suttogta ámuldozva a légy, mire családja fenyegetően közeledni kezdett felé.
– Na jó, erre most nem érünk rá. Mi most lelépünk. Találtunk itt a közelben egy melegházat, ott el leszünk egy darabig.
A légy és társai a magasba emelkedtek. Fentről még visszaszólt a férfinek:
– Csak okosan öregem! Fogd meg ezt a nőt, ő az igazi neked! – kiáltotta, majd mindhárman eltűntek, az ajtóban, amikor új vendégek érkeztek.
Amikor a lány odaért az asztalhoz, Kovács felállt, felemelte a csokrot és felé nyújtotta.
– Ezt neked hoztam – suttogta és le sem vette a szemét Barbaráról, aki odahajolt hozzá és egy apró, de annál finomabb puszit adott a férfi szájára.
– Köszönöm! – válaszolta és leült a férfivel szemben.
Miután felakasztotta kis táskáját a szék karfájára és elhelyezkedett, észrevette a kávéscsésze alátétet az asztal közepén, benne az olvadt cukormaradványokkal. Ránézett a férfire, de nem kérdezett semmit. Kovács látta a kíváncsiságot a lány szemében, de nem mesélhette el neki az igazságot, ezért csak annyit mondott:
– Ez egy hosszú történet, majd egyszer elmesélem.
Rámosolygott a lányra és intett a pincérnőnek.
Ahogy elfordult a kirakat felé, ahol tálcákon kínálták a süteményeket egy pultban, kis barátját látta az üvegre tapadva, amint egyik lábával integet neki. Felemelte a kezét és visszaintett, majd úgy tett, mintha csak a haját igazítaná meg. A pincérnő elindult az asztaluk felé. Kovács visszafordult a lányhoz, megfogta az asztalon pihenő két finom, puha kis kezét és gyönyörködött a csodában.

Két nappal ezelőtt egy reménytelen, szürke figura volt, unalmas megszokott életét élve, ma viszont a legboldogabb ember a világon. A sors furcsa fintorának köszönhette mindezt, és egy apró kis jószágnak, aki még nála is kisebb, sebezhetőbb és kiszolgáltatottabb, viszont tele van lendülettel és reményekkel. Azzal a reménnyel, ami ebben a pillanatban az ő életébe is beköltözött…

VÉGE

Írta: Bakos József
1346
Tara Scott - 2011. április 07. 18:10:51

Hú ez nagyon ott van! Minden szempontból. Csak gratulálni tudok!
Szeretettel: Tara

230
Torma Zsuzsanna - 2011. március 31. 11:37:10

SmileKedves Józsi!

Ma egyszuszra (vagy kettőre) sikerült elolvasnom ezt a részt is. Igazán nagyon szép lett a történet.
Ha valakinek már megjött az önbizalma, akkor sok mindenen változtatni tud. Így történt a főhősöddel is, akinek egy nálánál sokkal kisebb "állatbarát" súgta meg, hogy mit tegyen. A légy "bogarat tett" a férfi fülébe, s ezzel elindította Őt a változtatás útján. Sikerrel!

Köszönöm, hogy olvashattam!

üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

1423
Jega - 2011. március 27. 18:09:44

Kedves Józsi ez a történet egyszerű, de nagyszerű. Néha bizony mindnyájunknak jót tenne, ha megjelenne egy okos kis légy a tanácsaival. Üdv. Jega Ibolya

2035
johann borsi - 2011. március 27. 09:56:17

.....a személyiség alakulása évtizedekig tartó és folyamat,ami magában hordozza a változások lehetőségét, ha megmagyarázzuk magunknak,hogy úgy sem változunk akkor nem is fogunk és leszünk önmagunk fiktív történetei....

1085
Mardi Miriam - 2011. március 26. 20:45:38

Tanulságos történet kerekedett ki belőle...Smile
Figyelni kell és nyitottnak lenni...mert sosem tudhatjuk mikor és milyen módon köszönt be életünkben az a "valaki"aki a változást előidézi... Smile
Üdv: Miriam

2175
hzsike - 2011. március 26. 18:12:44

Kedves Liza!
Mi is tisztában vagyunk azzal, hogy "csak egy novellát "olvastunk. Egy fantáziadús, remek novellát!
Üdvözlettel:H.Gábor Erzsébet

2
Jozsi-foszerkeszto - 2011. március 26. 15:12:34

Kedves Veronika, Viola, Orsi, Ilona, Erzsike és Liza!
Köszönöm, hogy olvastátok a történetem harmadik részét.
Lizával ellentétben én hiszem, hogy változnak az emberek és erre én magam vagyok az egyik bizonyíték.
Bár nekem nem egy kis légy segített.
Csak meg kell találnunk azt a társat, aki bízik bennünk és mellettünk áll az életünkben. Én megtaláltam.
Zárkózott visszahúzódó emberből, nyitott, határozott és barátkozó lettem aminek nagyon örülök. Smile
Szerintem apró kis "csodák" léteznek az életünkben, amiket mi magunk idézünk elő.

Józsi

2175
hzsike - 2011. március 25. 16:07:01

Kedves Józsi!
Nem csalódtam a harmadik részben sem, remekül megírtad ezt is.Nagyon kellemes olvasmány, végig pörgős, fantáziadús és színes.
Jó lenne, ha minél többen elolvasnák, mert remek kis történet.
Szívemből gratulálok: Szeretettel:ZsikePfft

2035
johann borsi - 2011. március 25. 08:12:55

tökéletes életérzés Grin tökéletesen írva Grin

277
farkas viola - 2011. március 25. 04:10:25

Kedves Józsi!
Jól megírt, megszívlelendő, tanulságos történet, de kissé meseszerű, pláne a mai világban. Jó lenne, ha ilyen egyszerűen mennének a dolgok, simán, csalódásmentesen.
A lényeg: határozottság, bátorság, céltudatosság, jó modor és jó megjelenés, mindenképp megjegyzendő, megtanulandó - /ha van kitől és adottak a körülmények/.
Szeretettel: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.