H. Gábor Erzsébet: Húsvéti Emlék

- Anya, mesélj a kiskoromról! - kérlelt Móni lányom, miközben nyelvét kiöltve forgatta a tojásokat a piros festékben.
- Kicsim, már mindent elmeséltem többször is!
- Akkor, a te kiskorodról! - nyaggatott tovább.
- Már arról is elmeséltem mindent! De, várj csak, azt hiszem, hogy a gyerekkorom virágos húsvétját még nem hallottad.
- Mondd el anya, mondd el! - biztatott.
- Tudod -, kezdtem - a kishúgommal sok szép nyarat töltöttünk Dédiéknél. Sok kis játszópajtásra tettünk szert, fiúkra, lányokra egyaránt. Lakott abban az utcában egy fiú, Kovács Lacinak hívták. Ez a Laci, minden lánynak nagyon tetszett, és neki is tetszett minden lány, csak éppen én nem. Nagyon szomorú voltam emiatt, hiszen én mindent az ő kedvéért csináltam, de rám, olyan furcsa, szúrós szemekkel nézett mindig, hogy nyikkanni sem mertem a közelében. Egyszer, úgy alakult, hogy a húsvéti ünnepeket is Dédiéknél töltöttük. Húsvét vasárnapján Dédi-mamával megfestettük a tojásokat, és friss, zöld, fűvel kibélelt kis, fonott-kosárba tettük. Hajnalban, Dédi-papa hangjára ébredtünk fel.
- Ejnye, kisasszonyok, a locsolók már sorban állnak az ajtó előtt, ti meg itt lustálkodtok, öltözzetek gyorsan! - mondta mosolyogva.
- Hány óra van? - dörzsölgettük az álmot a szemünkből.
- Hajnali öt! - válaszolta.
Gyorsan kiugrottunk az ágyból, és az ajtórésen át kilestünk a konyhába. Még a szívverésem is elállt egy pillanatra, amikor megláttam…
- Megláttad Kovács Lacit! - szakított félbe hunyorogva Móni.
- Őt bizony, és még vagy öt gyereket!
Gyorsan felöltöztünk, hajunkba Dédi-mama piros masnit kötött és kimentünk a locsolók fogadására. A vers után meglocsoltak bennünket, és mi örömmel kínáltuk a szép, piros tojásokat. Hirtelen eszembe jutott, amit Dédi-mama előző este mesélt nekem.
„A mi időnkben - mondta - az volt a szokás, hogy annak a fiúnak, akit a legjobban kedveltünk, egy szál virágot tűztünk a kabáthajtókájára…”
A kis ablakban, öt cserép gyönyörű jácint virágzott. Háromban kék, kettőben rózsaszín. Odafutottam a cseréphez, leszakítottam egy szál jácintot, és rátűztem Laci kabáthajtókájára, miközben nyakig vörös lettem. Dédi-mama felém hunyorított, és lágyan megsimította a hajamat, jelezve, hogy érti a közös titkunkat…
Talán tizenöt év is eltelt, amikor Lacival újra találkoztunk, már felnőttként. Váltottunk néhány kedves mondatot, majd így szól:
- Tudod, hogy én még mindig őrzöm azt a húsvéti jácintot lepréselve egy orosz szótárban?
Még annyi év után is elborította arcomat a pír, és valami értelmetlen mondatfoszlány csúszott ki a számon, valami ilyesmi:
- Hát akkor te is? Te is szerettél? Miért nem szóltál te bolond? - és szinte egyszerre tört ki belőlünk a jóízű nevetés.
- Hát, ez volt a történet! - mondtam, miközben igyekeztem tisztára súrolni a festékes edényeket.
- Anya! - nézett rám nagy fekete szemekkel Móni. - Kérhetek tőled valamit?
- Persze, ki vele! - biztattam.
- Kérlek, vegyünk holnapra mi is egy cserép virágot! Azt hiszem, hogy eljön hozzánk locsolni Balogh Pisti a kettő „béből” és én is szeretnék a hajtókájára tűzni egy szál virágot! - mondta, és valami meleg, ismerős fény csillant meg huncut, fekete szemében.

Írta: H. Gábor Erzsébet
2175
hzsike - 2011. április 27. 18:18:10

Örülök, hogy így érzed kedves Tara!
Köszönöm szépen.
Szeretettel:Zsike Pfft

1346
Tara Scott - 2011. április 26. 17:52:25

Olyan meghitt, bensőséges hangulata van. Aranyos történet.
Szeretettel gratulálok: Tara

2175
hzsike - 2011. április 24. 17:43:56

Kedves Zsuzsi!
Örülök, hogy megoszhattam Veled ezt a számomra is nagyon kedves, régi kis történetet.
Szeretettel:Zsike Pfft

230
Torma Zsuzsanna - 2011. április 24. 09:14:08

Kedves Erzsike!

Ez a húsvéti történet nagyon szívet melengető volt, örülök, hogy elolvashattam.
Nagyon is át tudtam érezni!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.