Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kövesdi Ferencné: Dédunokám a 2 éves Hunika

Dédunokám a 2 éves Hunika

Megérkezett dédunokám Hunika,
Amerre jár, van utána "galiba"!
Kis idő csak, s minden lent van…
Mi fönt volt...
Nem marad a rendből egyéb,
Csak egy folt.
Amit elér a 2 éves fiúcska,
Lerámolja, játszani a padlóra.
Most már boldog, teremtett ő
Új csodát...
Mosolyogni látja ő a Déd mamát.
Mikor elmegy minden helyére kerül,
Visszarakni két perc alatt sikerül.
Gondos anyja… az én kedves unokám,
Szemmel tartja, s visszarakja... vissza ám!
Ja, így könnyen mosolyoghat a Dédi,
Mert ő mindezt vidám szívvel szemléli!!!

Kövesdi Ferencné - Teréz
498
kovesdiferencne - 2011. július 31. 19:00:33

Drága Társaim, Barátaim:Ida, Keni, Ica, Pappné,Viola, Zsike és Tóni!
Köszönöm, hogy velem voltatok, örülök!
Szeretettel:Teri
Drága Keni! Az én kedves versem ez a Szabó Lőrinc
"Lóci óriás lesz!"Minden unokámmal megtanítottam..
Külön is köszönöm Neked!
Baráti szeretettel.Terézke

2268
qqcska - 2011. július 30. 12:40:56

Kedves Teréz
verseid valószínűleg nem csak nekünk, hanem még valakinek is nagyon tetszenek majd valamikor.
üdvözöl gratulál Tóni

2175
hzsike - 2011. július 29. 23:24:10

Kedves Terézke!
Unokás versekből sosem elég!
Nemcsak tündéri kis verset írtál -itt a történetre gondolok-, hanem a rímekre is nagy gondot fordítottál, gyönyörűen mondható, ritmusos, dallamos.
Szeretettel:ZsikePfft

277
farkas viola - 2011. július 29. 17:30:00

Kedves Terézke!
Na, itt az unokás vers, teljesítetted kívánságom. De van itt más olvasnivaló is, a Drága Keni jóvoltából. Józsi Főszerkesztőnk már ömleszthetné a könyveket a jobbnál-jobb hozzászólásokból. Micsoda színes gyűjtemény!
Te meg csak írd tovább az unokás verseket, mert nagyon várom.
Szeretettel: Viola Pfft

524
BogIcu - 2011. július 29. 14:10:02

Drága Terike!

Tündéri !
Hát, igen egy kétéves akkori galibát tud csinálni a lakásban.... nekem ebben az időszakban minden a szekrény tetejére került.... de szép volt, amikor a kislányom kicsi volt.... visszasírom azt az időszakot!

Szeretettel kívánok jó egészséget és sok-sok boldogságos évet Hunikával.
Bogár Ica

298
keni - 2011. július 29. 14:08:43


Kedves Jó Dédi !

Ugye elhiszed nekem, hogy minden egészséges kisgyerek ilyen korában ilyen?

De ha mégse ! Olvasd el Szabó Lőrinc alábbi versét: Lóci óriás lesz

[quote]*Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.


Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.*[/quote]

Sok Szeretettel !

- keni -

2678
Emperor - 2011. július 29. 12:15:21

Kedves Teréz!
Örömmel olvastam versed, gyermekeim kiskorát idézted fel bennem, amire olyan jó emlékezni!
Kívánok még sok boldog Dédi-évet!
Szeretettel, Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.