Kenéz István: A Szerelemről – Szonett

A Szerelemről – Szonett

A szerelemről sem írhatok már,
mert bohóckodnék, ha ezt teszem
maradjon meg minden, mint rég,
legalább vissza szívesen emlékezem.

Nem lehet panaszom semmi áron,
életem, sok széppel megajándékozott
boldogan emlékezem azokra az időkre,
sok, sok helyre, ahol boldog voltam ott.

Felettem már elszálltak az évek,
de a fiatalabbaknak, mindezt átadom,
hogy ők is élvezzék sokáig még e létet.

Hogy meddig élek, azt nem tudhatom
amíg vagyok - azért remélek, hogy –
mások is legyenek nagyon boldogok !

Budapest, 2011, szeptember 04.

Írta: Kenéz István
298
keni - 2011. szeptember 20. 07:54:47

Drága Bog.Icám !

Valóban minden úgy van, ahogy azt leírtad és többes számban, hiszen Te nagyon régen és okáig ismertél közelebbről is engem, és én is Téged, egy hajóban gályáztunk majd 10 évig egy munkahelyen !

Valóban sok szép szerelem, és kapcsolat jelzi azt, hogy akkoriban nagyon is jó volt élni...

Nem panaszkodhatunk tényleg, de az örömökbe ürömök is becsúsztak néha, de ez így szokott lenni.

*Aki egész életében csak árnyakat ölel, az nem tudja meg soha mit ad egy igaz szerelem, szeretet valakivel együtt és boldogan !*

Mi már tudjuk ezt, ezért is ajánljuk minden mostani fiatalnak, hogy most éljen ezzel a fenséges érzéssel, amíg nem késő, mert idő gyorsan szalad el felettünk.

Köszönöm Kedves, hogy olvasóm voltál, és első hozzám-szólóm !

Veled, - örökké, - a szép barátságunk régi mezejéről, - jegyében, - csak így legyen tovább !

Szeretettel Ölellek Icukám !

- keni -d

277
farkas viola - 2011. szeptember 20. 07:19:08

Keni Drága!

Mit lehet írni ez a dal után? Ez az egyik kedvencem, erre csak a könnyeimet tudom potyogtatni. Ezt akartad, hogy más is ezt tegye? Hát hullatom!
Hozzánk már ez illik, hogy sajnálkozunk az évek múlása miatt, csak hogy - a többiek még nem tudják - jelentkeznek a hiányosságok, gyengeségek, látható és láthatatlan betegségek stb., de bátran és "büszkén" viseljük. Ugye?
Szeretettel: Viola

298
keni - 2011. szeptember 19. 22:32:05

*Hol van az a nyár? Hol a régi szerelem?
Hol van az a nyár? Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz, ami karjaidba űz?
Hol van az a láz? Hisz a szívünk csupa gyász!

Hol van az a nyár? Hol a régi szerelem?
Jaj de messze jár! Bánat ül a szívemen.
Közeleg a tél, hull a fáról a levél.
Hol van az a nyár?! Elsuhant már.

Szívemben a száz gyönyörű emlék
Elsárgul száz kicsi színes kép.
Egy forró május, egy édes nyár
Lepréselt sárga virágok már.

Hol van az a nyár? Hol a régi szerelem?
Hol van az a nyár? Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz, ami karjaidba űz?
Hol van az a láz? Hisz a szívünk csupa gyász!

Hol van az a nyár? Hol a régi szerelem?
Jaj de messze jár! Bánat ül a szívemen.*

524
BogIcu - 2011. szeptember 19. 20:06:29

Drága Kenikém!

Panaszra aztán nincs okodWink igen-igen tartalmasan élted (eddigi) életedet. Átéltél gyönyörű, sokszor fájdalmas szerelmeket, boldog is voltál. Mit is kívánhat az ember még?

Elszálltak az évek felettünk, de hiszem, hogy még sok szép vár ránkSmile Ha nem is szerelem, de egyéb szép érzelmek....

Csak gratulálni tudok - mint mindig - értékes gondolataidhoz.

Ölel egy nagyon régi barátod: BogIcud

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.