Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Skapi Anni: Reménytelenség?

Reménytelenség?

Apu és anyukám, elmentetek tőlem,
Itt hagytatok árván, reménytelenségben.
Nem érzem, hol vagytok, merre vitt utatok,
Közelségetekért hiába kutatok.
A gyertyák fénye már nem melegít engem,
Hiába gyújtottam, hiába kerestem,
A kis melegségét biz, sehol sem éreztem.

Bizonyára már egy más testben élitek,
Egy újra elkezdett szép életeteket.
A Jó Isten, úgy vélem kegyes volt hozzátok,
Legyen meg a nektek járó boldogságtok.
Örülnöm kellene, de nagyon sajnálom,
Ez torkom szorító, szívemet fájdító,
Örök, kínlódásom, de mégis reményt adó,
A reménytelenségben.
Mert találkozunk még mi egymással,
A mindenségben,
Isten áldása kíséretében.
Nagyon szeretlek Titeket,
Akkor is, ha már elfelejtettetek.

Sátoraljaújhely, 2011. november 6.

Skapi Anikó
801
#9
Skapi Anni - 2011. november 19. 22:52:52

Úgy érzem, hogy abba kell hagynom, nem vagyok méltó hozzátok. Én CSAK EGY KONTÁR, BÁR TISZTA SZÍVVEL.

801
#8
Skapi Anni - 2011. november 10. 19:13:09

Kedves Barátaim, Ismerőseim és Ismeretlen Kedveseim! Ti mind, akik hozzászólásotokkal megtiszteltetek!
Sajnos, még ma sem lábaltam ki abból a borzasztó fájdalomból, ami engem szilveszter estéjén érintett. Anyukám elvesztését soha sem fogom kiheverni, de, hogy az én drága édesapám pont ilyen időben ment el. amikor még megetettem, megmasszíroztam lágyan a hátát, lefeküdt aludni és többé nem ébredt fel, ez megfoghatatlan számomra. Nincs lelkiismeret furdalásom, mert ami tőlem tellett, mindkettőjükért megtettem. Bár értem a negyedét tennék meg a gyermekeim. Csak nem értem, hogy miért pont akkor.
Ne haragudjatok, hogy nem válaszolok külön-külön Nektek, de mindnyájatoknak köszönöm a hozzászólásotokat, ez egy kis vigaszt nyújt, hogy van még, amiért érdemes élni!
Hálás köszönettel: Anikó

230
#7
Torma Zsuzsanna - 2011. november 09. 19:05:48

Kedves Anikó!

Apukád és Anyukád biztosan nem feledkezett meg Rólad, csak Te ne feledkezz meg róluk sohasem! Tarts meg örökre szívedben szép emléküket. Egyszer majd biztosan találkoztok, jó ebben hinni és reménykedni!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

1984
#6
Gabriella 36 - 2011. november 09. 07:31:27

Kedves Anikó!

Ha hiszünk a reinkarnációban, lehet hogy más testben élnek, igen.
A szeretet energiaként tovább rezeg, rád hangolódva, benned, minden sejtedben elraktározódva, kifejtve gyógyító hatását testre, lélekre, szellemre. Tovább viszed sejtmemória szinten, minden következő életedbe. Ezért lehet az az érzés, amikor emberek első találkozásnál szeretetet vagy elutasítást éreznek a másik ember felől, mert "emlékeznek" /tudat alatt/ rá.

Ez a versed is megerősíti ezt az energiát, és hála, bennünk is elmélyíti.

Szeretettel gratulálok,

Gabi

2135
#5
mami - 2011. november 08. 09:47:28

Drága Anikó!

Nagyon szép a versed!

Szeretettel: Jártó Róza

277
#4
farkas viola - 2011. november 08. 08:09:25

KEDVES ANIKÓ!
Gyönyörű és szomorú a versed. A szeretet örök és nincs felejtés, viszont lesz találkozás.
Szeretnélek megnyugtatni, de mindennek megvan a maga ideje, csak legyen türelmed.
Sok szeretettel gondolok Rád: Viola

801
#3
Skapi Anni - 2011. november 08. 02:05:15

Köszönöm Veronika!
Jól esett, hogy elolvastad és kedves szavaid is. Hálás vagyok érte.
Szeretettel: Anikó

801
#2
Skapi Anni - 2011. november 07. 20:06:52

Kedves Ida!
Köszönöm a hozzászólásodat, bár én nem ismerlek, de nagyon jól esett a véleményed.
Hálás szívvel: Anikó

2678
#1
Emperor - 2011. november 07. 17:15:49

Nem felejtenek, Ők sosem felejtenek Anikó!
Nagyon szép reményt keltő, szeretetet sugárzó vers.
Szeretettel
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.