Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kövesdi Ferencné: Szegények karácsonya

Szegények karácsonya
Emlékezés a háborús időkre!

Hetvenkilenc karácsony, nem kevés ezt belátom!
Legtöbb szegény volt nagyon, szaladgáltunk a havon.
Fenyőfám volt hosszútűs, ha nem vitte el a csősz.
Az erdőből hozta Anyám, aggódott is szegény Apám.

Én főztem a szaloncukrot, aki jó volt abból kapott.
Ajándékot sose láttunk, Jézuskára mégis vártunk.
Betlehemet köszöntöttünk, házról-házra énekeltünk.
Kaptunk almát, mogyorót, de leginkább sok diót.

Nagy örömmel vittük haza, örült neki szegény Mama.
Vizkeresztkor leszedtük a fenyőfát, mindenki a neki járó részre várt.
De káprázott mindkét szemem, üres papírt lelt a kezem.
A Bátyáim "csenni" jártak, elosztásra dehogy vártak!

Alig akadt egy-két cukor, pedig sok volt még a múltkor.
Koppant szemünk, jót nevettünk, szegényebbek így sem lettünk.
Mégis szép volt a Karácsony..együtt volt a Családom!!!

Kövesdi Ferencné: Teréz
1160
Kokesz - 2011. december 13. 15:43:09

Kedves Terike!
Az a régi Karácsony sajnos ma is nagyon aktuális.
Akkor volt karácsonyfa? - ma sokaknak nem lesz.
Akkor volt szaloncukor? - ma sokaknak nem lesz.
Akkor volt szeretet! - ma gyűlölet uralkodik.
A Karácsony már rég nem arról szol, hogy csilingelnek az Angyalok.
Nekem nem lesz fenyőfám, sem cukrom. Majd végigmegyek karácsonykor az uton, és belesek a nyitott függönyöm át, milyen is az, akik ott benn a melegben, ajándékok özönében köszöntik az ünnepet.
S talán a kidobott fenyőágat ha hazaviszem, én is melegszem a lángjánál.
Sokunknak ezt jelenti a Karácsony.

Szerető üdv
Ildikó

498
kovesdiferencne - 2011. december 12. 15:15:21

Erzsike! Megtaláltalak, örültem, köszönöm sok szeretettel:Teri

2175
hzsike - 2011. december 12. 14:45:58

Nagyon kedves szívetmelengető kis megemlékezés, az őszinte önzetlen szeretet korából.
Szeretettel olvastalak kedves Terézke! Ölellek:ZsikePfft

498
kovesdiferencne - 2011. december 11. 17:10:14

Kedves Társaim, Barátaim:Rózsika, Viola, Ida, Veronika, János, Tóni, Ilona és Zsuzsanna!
Köszönöm szépen, hogy olvastátok a versemet és sok szép gondolattal gazdagítottátok annak tartalmát!
Igen a mi életünk visszatükröződik egymás életében,
hasonlóan éltünk, de szeretetben...és az a legfontosabb...!
Baráti, sorstársi szeretettel igazán örültem Nektek: Teri

230
Torma Zsuzsanna - 2011. december 11. 14:01:12

Kedves Terike!

Nagyon valósághűen írtad le a régi Karácsonyt!
Volt bizony szegénység, s akkor is volt titokban "szaloncukor csenés". A mostani időkben is előfordul egyre többször, hogy a Karácsonyfa leszedése után nem marad szaloncukor a fán.
Ezért mi már évek óta cukor nélkül diszítjük, a cukrot pedig a fa alá tesszük, ahogy az almát, vagy narancsot is.
A régi Karácsonyoknak azért volt nagyobb a varázsa, mert akkor még fiatalabbak voltunk.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

443
dzsenyami - 2011. december 11. 13:10:12

Régi idők meghitt hangulatát varázsolta ide a versed.. Kedves Terike ...Örömmel olvastalak
Szeretettel
Ilona

2268
qqcska - 2011. december 11. 12:34:11

Kedves Teréz
szép ez a régi-karácsony-idéző. Sok minden változott. Legfeljebb a szegénység akkora mint valaha.
szeretettel gratulál Tóni

2607
Jano - 2011. december 09. 15:15:57

Kedves Terike!
Tetszik a múlt idéző versed.Részben én is megéltem.
Most találtam egy írást , régi karácsonyról (1933-as tankönyvben) Sajnos, ez az ünnep se már a régi. Sokan elfeledték, hogy ez a nap a szeretetről szól; hogy együtt van a család.Még a 60-as években nagymamámnál összejött a rokonság, és ekkor ünnepeltük az István, János, Éva névnaposokat is. De rég volt..
Kellemes ünnepeket és minden jót kívánok
János

2678
Emperor - 2011. december 08. 17:39:56

Kedves Teri!
Nagyon szép emlékező verset írtál, régi karácsonyt idéztél.
Szegényebbek voltak az emberek, s mégis boldogabbak.
Bár a szegénység már lassan visszakúszik, de ha vele jön a boldogság is, akkor üsse kő!
Jót mosolyogtam, hogy a bátyáid elcsenték előled a szaloncukrot. A fontos a családi együttlét öröme!
Szeretettel
Ida

277
farkas viola - 2011. december 08. 16:38:35

Kedves Terézke!
Szép ez a visszaemlékezés és főleg a családi együttlét. A mi anyánk is főzött szaloncukrot és nagy örömmel csomagoltuk fehér selyempapírba.
Minden vasárnapi program volt a templomba menés, a karácsonyt különösen vártuk, mert kis csomagot kaptak a gyerekek. Azután betlehemes játék is volt, ahol a húgommal együtt angyalok voltunk és anyánk nagy gonddal és ügyességgel szép szárnyakat is készített nekünk. De arra is emlékszem, hogy nem volt rendes cipőnk, ruhánk, fatalpú félcipőben jártunk télvíz idején iskolába. Jobb, nem is emlékezni tovább, mert nagyon szegények voltunk, apa nélkül. Jobb is lenne kitörölni!
Szeretettel: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.