Skapi Anni: Talán majd…

Talán majd…

Hogy ki vagyok én? A Jó Isten tudja.
Mire vagyok képes? Azt meg, ki tudhatja?
De, hogy ez, ami van, az nem elégít engem,
Segítsen valaki, hogy magam "lehessem"!
Semmi sem sikerült, pedig igyekeztem,
Sehogy nem jött össze, bármi jót is tettem.
Nem értem, miért van, hogy magam nem találom,
A sors ily mostoha? Vagy rajtam ül egy átok?
Mindig a jó szándék vezetett minden nap.
Hogy van az, hogy mégsem találom magamat?
Segítsetek nekem, kedves, jó barátok!
Mutassatok utat, hol reményt találok.
Az Isten megsegít, mondjuk önmagunknak
De mikor? Kérdem én? Ha nem ma, talán holnap?
Bízom benne, lehet, hogy talán majd… hol… nap?

Sátoraljaújhely, 2012. január 5.

Skapi Anikó
230
Torma Zsuzsanna - 2012. január 09. 12:17:33

Kedves Anikó!

Sajnálom, hogy így érzel. Lehet, hogy nem is annyira "súlyos" a helyzet, csak valami nagyon elszomorított. Hidd el, senki sem kivétel ez alól. Minden embernek meg van a maga keresztje.
Remélem, az Új év hoz még sok szépséget számodra!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

2268
qqcska - 2012. január 08. 12:19:14

Kedves Anikó
Ezek a leírt gondolatok foglalkoztatják a világ becsületesebb felét. Legfeljebb nem ilyen szépen fogalmazva.
Szeretettel gratulál Tóni

2678
Emperor - 2012. január 06. 19:29:51

Kedves Anikó!

Nem vagy egyedül, bár ez tudom nem vigasztal. Ha nem is úgy sikerült az életünk, ahogyan azt elképzeltük, az nem jelenti azt, hogy ne érezhetnénk jól magunkat benne. Fogadd el amit a sors adott, s máris szebbnek látod a világot.
Versed, keserű, de nagyon szép!

Szeretettel
Ida

1209
angyalka - 2012. január 06. 18:27:35

ÓÓ!!!

Még el sem olvastam úgy örülök, hogy itt olvasom a nevedet és most a versedet.(puszi neked)
...hát elolvastam.
...hát nagyon szomorú is lettem, mert nagyon szomorú verset hoztál nekünk.Tudod a rosszat, a bánatot, a fájdalmat ki kell írni magunkból.
Én itt vagyok!

Baráti üdvözlettel:Rozálka

298
keni - 2012. január 06. 14:26:55

Kedves Anikó !

Én sajnos nem adhatok kérdéseidre választ, mert magam is egy az egyben hasonlóáramlatok és kételyek között élek és csak kérdezve gondolkodom !

Szeretettel !

- keni -

277
farkas viola - 2012. január 05. 22:29:42

Kedves Anikó!
Átérzem teljesen a helyzeted, a bizonytalanságot, a keresést, a bátortalanságot. Bizony így vagyok én is, kínlódva az egyedülléttel. Úgy szeretnék Neked segíteni, de nem tudok.

Mindenki csak magán tud, ha tud. Meg kell szenvedni minden napért. A napjaim túlsúlyban kétségbeesésben telnek, lerövidülve, mert délután már használhatatlan vagyok.
Sokfelé járok, fellépni is, ilyenkor van egy kis örömöm, de haza érve elmúlik, csak a fáradtság marad.
A gépet bekapcsolva is csurran-csöppen egy kis élet, a Társak munkáit olvasva..
Látod Anikó, más is kínlódik! hátha ez ad egy kis enyhet.

Vigyázz Magadra, becsülj meg minden percet és használd ki hasznosan, biztos, hogy ki tudsz találni értékes munkálkodást. Ne add fel a reményt.

Szeretettel gondolok Rád. Viola

1984
Gabriella 36 - 2012. január 05. 21:08:54

Kedves Anikó!

Mivel földiek vagyunk, /S.patakon születtem/ gondolhatnám ezért a hasonló rengeteg kérdés.
De talán holnap jön a válasz, persze ez csak vicc./ ?/ Együtt érzek Veled bizonytalanságodban, bár ezzel nem segítek...

Versed figyelemfelkeltő, és hatásos, gondolatébresztő...

Szeretettel, gratulálok

Gabi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.