Szöllősi Dávid: Bruno Ertler: Az idegen

Bruno Ertler:

DER FREMDLING

Becherklingen, Farbenlichter.
lustumwunden Falsch und Wahr,
heiß vom Tanze die Gesichter
seitwärts huscht ein einig Paar. -
"Wo die hohen Tannen rauschen,
soll uns niemand heut belauschen -"
Nur ein Fremdling
streift vorüber - -
"Laß den Fremden einsam gehn -"

Überm Dorf die Wolken hangen,
durch die Nacht der Regen weint;
alle hält der Schlaf umfangen
leidversöhnt und liebvereint.
Die sich nächtens meiden müssen,
werden sich am Tage küssen. -
Nur ein Fenster
leuchtet müde
fremden Auges durch die Nacht.

Wo die fernen Berge ragen,
ahne ich ein sonnig Land,
wo ich in versunknen Tagen
alles suchte - alles fand -
und an der Erfüllung Toren
alles - alles hab' verloren - -.
Meine Tage
ohne Klage
will ich fremd und einsam sein. –
____________________________

AZ IDEGEN

Pohárcsengés, színes fények,
Kéjbántott Való, Hamis.
Tánc lázától arcok égnek,
Oldalt egy pár járja is. –
„Hol a nagy fenyők ma zengnek,
Senki nem leshet meg minket -”
Csak egy jár itt,
Egy idegen…
„Hadd menjen magában ő. -”

Falu fölött felhők hada,
Esőt könnyez az éjszaka;
Mindenkit ölel az álom,
Békülten, szeretni vágyón.
Éjt, ha egymást kell kerülni,
Nappal fognak csókolózni…
Csak egy ablak
Pislog éjjel:
Az idegen bús szeme.

Messzi hegyek, hol vonulnak,
Van egy napos ország, sejtem,
Tűnt napjain ott a múltnak
Mit kerestem – meg is leltem;
De itt, a hitt célvonalban
Mindent vesztettem, feladtam,
S élek végül
Panasz nélkül,
Mint magányos idegen.

Szöllősi Dávid fordítása
3652
zina - 2012. december 07. 12:14:49

Nincs mit köszönnöd, te fordítottad Smile
Szép ez a vers és tényleg jobb lett az átírt változat, bár az "esőt könnyez az éjszaka" számomra szebben cseng az első verzióbólSmile
Én köszönöm, hogy megírtad és feltetted, engedelmeddel kimásolom magamnak.
Tényleg lehetett volna A hontalan is a címe Wink

1038
Szollosi David - 2012. december 07. 03:05:30

Az utolsó verzió, kedves Alfonzina!

Bruno Ertler:

AZ IDEGEN

Csengő kelyhek, színes fények,
Víg hamisság és való.
Tánc lázától arcok égnek,
Járja egy pár, suhanó. –
„Mélyén zúgó fenyveseknek,
Senki minket nem leshet meg -”
Egy kószál csak
Itt magában…
„Hadd menjen, – hisz’ idegen -”

Falvak fölött felhők rojtja,
Sír az éj, a könny – eső;
Álom tart mindenkit fogva,
Békítő, öleltető.
Éjt, ha egymást kell kerülni,
Még lehet nappal derülni…
Csak egy ablak
Fénye bágyad:
Éjbe néz az idegen.

Sejtem, túl a messzi bércen
Fényben úszik már a táj,
Múltban én ott vígan éltem:
Aki keres – az talál…
Ám itt, a célegyenesben,
Mégis mindent elvesztettem,
S élek végül
Sóhaj nélkül,
Mint magányos idegen.

3652
zina - 2012. november 23. 13:00:32

Engem érdekelne az átírt változat is! Smile

1038
Szollosi David - 2012. április 27. 01:58:01

Hsz. még nincs, de én már jócskán átírtam ezt a verset, amitől szerintem lényegesen jobb lett. De érdeklődés hiánya miatt nem teszem föl. Minek?

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.