Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kövesdi Ferencné: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

Szülőházamban Vaszaron,
búbos kemence állt az udvaron.
Abban sütött Anyám hat puha kenyeret,
amire elkészült szenvedett eleget.
Ott sült még a lángos meg a kis vakarcs…
kéthetente ismétlődött a harc.

Mi gyerekek öten, élveztük e napot,
mert mindenki illatos friss kenyeret kapott.
Most is érzem annak finom illatát..
kár, hogy nem hallottuk jó Anyánk sóhaját!
Kemencét kifűteni és dagasztani...
nem könnyű dolog. be kell vallani!
Nehéz nap volt Neki, de nekünk öröm...
Drága Édesanyám – megkésve – köszönöm!!!
Szívéből jött Anyámnak ez a hő ima…
”Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!!!”

Kövesdi Ferencné - Teréz
2175
hzsike - 2012. április 24. 20:54:07

Nagyon meghitt, nagyon szép, kedves Terézke! Szeretettel olvastam:ZsikePfft

2275
Radmila - 2012. április 24. 15:32:37

Kedves Teri,
szeretettel gratulálok: Radmila

298
keni - 2012. április 24. 13:08:19

Drága Jó Terézke !

Köszönjük Neked a mai fiatalok nevében is, hogy leírtad mekkora munkával is járt kenyér, mint betevő alap-falat elkészítése és a kemence felfűtése. Tudom addig kellett dagasztani, amíg az esőcsatorna az anyák homlokáról le nem csordult !

Sok - sok köszönet szép, és megörökített múlt idézetedért !

[quote]*Áprily Lajos:
Kalács, keddi kalács

Már szombat este megsütötte
anyám. És reggel már adott.
Az aranya besugarazta
a harangos vasárnapot.

Vasárnap estig nem fogyott el,
fénye áthullt az ünnepen.
Még hétfőn is jutott belőle.
És kedden is. De csak nekem.

Ma sem tudom, hol rejtegette,
melyik fiókból jött elő,
de olyan áldott volt az íze,
olyan hétköznap-szentelő.

Az asztalkendőből kibukkant
szép sárga fénnyel: Itt vagyok.
Nagy árnyékok, fekete gondok,
még várjatok, maradjatok.

Igénytelen polgár-kalács volt,
olyan egyszerű, mint falum.
És mégis úgy megnőtt azóta,
mint úrvacsora-szimbolum.

Száguldó évek távolából
megérzem néha jószagát:
a tűzhely tájáról elindul
s betölt szivet, betölt szobát.

Lelki kenyér ínség-időkben,
verőfényes vigasztalás...
Pedig tudom: a keze föld már.
És nincsen több keddi kalács.*

[/quote]


Szeretettel !

- keni -

1984
Gabriella 36 - 2012. április 24. 08:44:31

Kedves Terike!

Ez valami gyönyörű. A vers is és az érzés is.
Láttam, éreztem minden sorát, gondolatát.

Szeretettel gratulálok,

Gabi

2678
Emperor - 2012. április 24. 00:00:29

Kedves Teri!

Gyönyörűen megírtad a verset. Szinte magam is láttam édesanyámat, amit a kenyeret dagasztja, a kemencét fűti, sőt láttam magamat zsíros lepényt majszolni.
Visszavittél a gyermekkoromba ezzel a gyönyörű verssel. Köszönöm Neked. Hálás vagyok érte.

Szeretettel
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.