Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Lovas József Pál: Idők teltével

Idők teltével

Nem tudtam én azt soha fölmérni,
Mennyi az út, a napi bejárható,
Mint ahogyan az sem érdekelt,
Várnak-e rám,
Hogy hívatlanul
a „már nem emlékszem” hűvös mosolyával
marnak belém.

Idők teltével, mondtad egyszer,
úgyis megszokássá ülepednek le gyomrunkban a dolgok,
a mindig új pedig
valahol az agyunkban (egyre kisebb lesz, táplálékul a megszokásnak).

Talán az emlékek, az arcok,
A régi tekintetükben is mosolygó
arcok maradnak,
és néhány megsárgult fénykép,
könyvek név- és születésnapokra
– sok szeretettel.

Lovas József Pál
2275
Radmila - 2012. május 03. 14:49:45

Szeretettel gratulalok versedhez: Radmila

242
RRCs - 2012. május 03. 09:01:27

Elgondolkodtató, egyben jó prózaverset tártál elénk. Gratulálok.
Csaba

298
keni - 2012. május 02. 07:42:52

Kedves Pál !

Nagyon jók versedben a meglátásaid, de az érzéseid se maradnak le mellőlük, az idő múltával, mert valahogy vagy a világ, vagy pedig mi távolodunk el egymástól, ami szerintem törvényszerű !

Üdvözlettel !
- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.