Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Lovas József Pál: Szerelem (2012. július)

Szerelem

Látod, itt kötöttem ki megint:
füstös kiskocsma mélyén, egymagam.
Italos kedvem sosem volt, tudod, most mégis
úgy ülök itt némán, réveteg, mint aki
vesztett, s már nem remél, eldobott mindent,
s csak egy a gondja, hogy kocsmákban töltse napját,
élje életét.
Szólnék, magamra is persze. Elmennék innét,
hasztalan. De béna a szám, lábam megremeg,
s józan parancsra így még nem mondtak nemet,
ahogyan én most magamnak és neked.
Ígértem, ó hogyne, ma időben otthon leszek.
Nem csavargok, s az éjt sem virrasztom át.
De otthonom immár nincsen nélküled, s az éjszakát
úgy ismerem, mint a féktelen szeretőt,
melyet egyszerre szeretni, csodálni és gyűlölni kell.
Volt idő számos, amikor éreztem, hittem,
csak az enyém vagy, csak az enyém, senki másé,
s hogy elvenni tőlem többé nem lehet. De látod,
álmaim hazudnak, csal az élet, és nincs senki,
senki, ki így szólna, ébredj, nyisd ki a szemed.
Ha mégis, félek, igaztalan volt,
s hogy nyitott szemmel is elveszítelek.
Tétova, fel-fellobbanó szerelmed vonz és eltaszít.
Éltet a vágy, kapkodok utánad. Ezer körömmel
fogódznék beléd. A bizonytalanság megköti lábam,
mégis követlek, mint búcsúzó nappalt a közelgő éj.

Hideg van. Fázom. Egri Leánykás poharam lassan
kiürül már. A pincér nem tölti újra, rám se néz.
Záróra van, számol. A megriadt csendben harsányan
csilingel a pénztárgép, gazdája nagy örömére
jelzi: letudta napját, ki gondolatban már messze jár,
hol feleség várja, a szobában jó meleg, és a két gyerek
otthona pihe-puha ágyán édesen szendereg.
Túl sok emlék kavarog az éjben. Tovatűnő színes álom,
mit felrebbent a fáradt ébredés.
Menekülni előle már nem lehet.
Kérlek, jöjj elém, ölelj át, add a kezed.
Nélküled én már elveszek.

Lovas József Pál
1038
Szollosi David - 2012. július 27. 01:09:12

József,
eddig olvasva a pályázati verseket, kettő tetszett igazán. Az egyik - ez a tiéd... Mert annyira életszerű, hiteles, mindenki előtt ismert érzést fogalmaz meg úgy, ahogy kevesen tudják megfogalmazni. És annyi rím van csak benne, amennyi elegendő egy alapjában véve szomorú vers szépségéhez...
Gratulálok!

2135
mami - 2012. július 18. 19:59:15

Kedves József Pál!

Szép versedet örömmel olvastam, Nagyon tetszett.

Szeretettel: Jártó Róza

298
keni - 2012. július 07. 15:33:08

Kedves József !

Nagyon komoly - őszinte és kitárulkozó a versed....Értelmes és talán másoknak több értelmet ad, mint pld.-ul nekem...
*Menekülni előle már nem lehet*

Én is hittel vallom ezen örök - tételedet !

Tisztelőd ! - keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.