Móritz Mátyás: Hány nap még a világ? (2012. július)

Hány nap még a világ?

Tanuld meg ezt a versemet, -kedvesem, -barátom,
mielőtt elszáll minden vigasz ami volt;
ezen a rendbe sose tett világon,
melyen mint lakat csüng oda fent a hold.
Mert a vágy íze ingatag lesz, -végső,
a szem majd alig tartja a könnyeket;
sűrű lesz a „hiába” és a „késő”,
élni rossz lesz, és nem kell, és nem lehet.
Szürcsöld szavaimat mint a hideg bort,
amíg ereinkben még a vér csorog;
mert elvész a szó, mi irodalom volt,
és vele vesznek el majd a templomok.

Számodra e versem vigasz legyen ma,
szavald a repülő, por-pillanatnak;
mert nem lesz túlvilág, -éden, -gyehenna,
csodát és öröklétet úgy sem adnak.
Nem lesz itt már semmi a régi módon,
legfőbb jó sem lesz abban a világban;
nevetnek majd csak a hinni tudókon,
magára a legvégső rossz sem várat.
Nem lesz Úr, akit elhagyni nem szabad,
világunkat vinni tovább nem lehet;
melyben el sem fér majd a sok áldozat,
mely minden nap egy holttal lesz nehezebb.

Szavald el versemet, legalább egyszer,
ne dobd el mint egy darab konok követ;
nem lesz mindenség-szelídítő mester,
akit követhetnénk, és aki követ.
Legyen most e versem az ami áthat,
morajként keljen életre a fülben;
mert nem lesz világtartó isten-állat,
menekül majd végleg megszégyenülten.
Fénye nem lesz a hitnek, az erőnek,
nem lesznek múzsák, szeretők, se arák;
erényeink háztetőig sem nőnek,
elenyész a mosoly, -a pupilla láng.

Legyen versem illat, mely beléd ömöl,
a szív majd súlyosan és fájva dobban;
nem lesz ki kimosdat a sors szennyeiből,
szavald versem izgatott fájdalomban.
Szavald csak, -szavald csak kedves olvasó,
kérésem hozzád ne legyen esendő;
nem lesz majd érv, ami valamire jó,
nem lesz példa rá, hogy semmi se esendő.
Mielőtt az ember elveszti arcát,
de most még öntse el pír az arcodat;
szavald versem, ha nem is látod hasznát,
még mielőtt elhagy a fény, és a nap.

Szavald, -szavald versem töretlenül,
járjon át mondókám mint a napsugár;
míg ez a világra árokba nem repül,
hogy károgjon felette a hantmadár.
Az ablakon át majd a Gonosz nyomul,
és győzedelmeskedni fog majd megint;
az ajtón keresztül ki fut majd az Úr,
míg utánunk majd csüggedt kézzel legyint.
De addig égjen, -égjen hangszálad,
mielőtt a világ végleg elesik;
mielőtt a gondok a húsba vágnak,
ne is számold hátralévő perceit.

Olvass hát kedvesem, -barátom, -ne légy zsarnokom,
úgy olvass hogy a jövő még ne fájjon;
melyben mihez köt, -még magam sem tudom
majd a záró bilincs, nagy, hosszú láncon.
Valljam meg talán halottként és hanyatt,
hogy most is rád gondolok, földbe térten;
hol nem találnád már csak csontvázamat,
Te, aki a menny voltál, és az éden.
A mi szerelmünknél, egy sem volt nagyobb,
hittük: lét –világunkon túl is lehet;
üzenem, mielőtt jönnek a viharok:
felejtsd el, -felejtsd el ezt a versemet.

Móritz Mátyás
3439
titus56 - 2012. augusztus 05. 11:53:06

Kedves Mátyás!

Anélkül, hogy a zsűri döntését kifogásolnám és hogy a nyerteseket megsérteném, hisz nem szándékom, nálam a versed egészen hatalmas külön elismerésben részesült. Tudom, nem mérvadó a véleményem, de zseniális a versed, a fentebb említett apró kifogással. szívből gratulálok, ujólag!

Cs Nagy László

3439
titus56 - 2012. július 31. 18:20:05

Kedves Mátyás!

Túl jó ez a vers ahoz, hogy az "esendő" kifejezés, rövid sorok múltán ismétlődjön benne! Javítanám a helyedben! Egyébként teljes őszinte gratulációm!

Cs Nagy László

2502
moritz - 2012. július 09. 02:46:14

Kedves keni!

Köszönöm hozzám illetve a vershez szólásodat. Mit is mondhatnék okosat? A remény nélkül bizony romlott a világ, -de hát mint költők próbáljunk meg megcáfolni minden logikát! Győzze erővel a szív, szóval a száj.

Tisztelettel: Mátyás

298
keni - 2012. július 07. 16:08:34

Kedves Mátyás !

Ez egy mindent átfogó hatalmas vers...
Témája elgondolkodtató mi miért is van és valóban meddig és mennyit ér ?
Jobb lett volna nem megszületni, ha nincs, már remény, az ember szenvedni minek is él ?

Nehéz dolga lesz a döntnököknek, mert olyan sok súlyos vers akad a mostani pályázati versek között !

Én csodálattal és sok kérdést feltéve magamban - olvastalak...

Nagyszerű ! - keni -

2502
moritz - 2012. július 05. 14:57:57

Kedves Zsuzsa!

Hagy idézzem egyik kedvenc költőmet Kántor Pétert:

"Amióta beszélni tudnak az emberek, szavalnak mindenféle szépet..."

Ahogy Te is!

Remélem a szavalni valóid között akad még egy-két olyan mű, amit én követtem el, egy-egy ihletett pillanatomban, -hogy aztán a tarsolyodba hord.

Egy női tarsolyba úgy is annyi csoda és furcsa dolog elfér...

Kézcsók!

Mátyás

3362
zsubanya - 2012. július 05. 08:37:50

Kedves Mátyás!

Megtettem, elszavaltam egyszer, s eltettem tarsolyomba!
Szeretettel gratulálok: Zsuzsa

2502
moritz - 2012. július 02. 12:28:10

Kedves Róza!

Köszönöm hogy olvastál, és hogy nem felejted el a művemet, -amit (egyébkén) kedvenc költőim egyike: Faludy György egy hasonló mondanivalójú és felépítésű verse ihlette.

Mátyás

2135
mami - 2012. július 02. 09:33:30

Kedves Mátyás!

NEM felejtem el ezt a verset! Nem tehetem, mert a szívembe égett minden sora. Ez egy nem elfelejthető alkotás. Sokadik olvasás után sem mondhatok mást, mint azt , hogy szép. Gratulálok alkotásodhoz.

Szeretettel: Jártó Róza

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.