Szöllősi Dávid: Irmgard Adomeit: Elgondolkoztató séta
Irmgard Adomeit:

NACHDENKLICHER GANG

Durch den Kirchhof gehe ich gern.
Die laute Welt lasse ich hinter mir.
Die Realität ist plötzlich fern,
trete ich ein durch die Friedhofstür.

Viele gedenken ihrer Lieben,
dies bezeugt ein Blumenmeer.
Namen kunstvoll auf Stein geschrieben,
mir bekannt von Jugend her.

Doch Namen sind hier Schall und Rauch.
Auch Große werden einmal getragen.
Flinke Füße ruhen dann auch.
Jeder sollte sich das sagen.

Jetzt höre ich der Glocke Ton.
Pünklich tut sie ihre Pflicht:
"Hier ist nicht die Endstation,
denkt daran, vergeßt es nicht!"
______________________________

ELGONDOLKOZTATÓ SÉTA

A templomudvaron sétálni jó.
Kívül hagyom a világ zsivaját,
eltűnik nyomban messze a való,
s belépek most a sírkertkapun át.

Szeretteinké – az emlékezet,
láthatom ezt a virágtengeren.
A kőbe díszesen vésett nevek
gyermekkoromtól ismertek nekem.

De itt a név már nem fontos dolog,
a Nagyok épp úgy eljutnak ide.
Sok fürge láb akkor pihenni fog,
s ezt mindenki magának vallja be…

Hallom harang ütéseit,
Teszi a dolgát becsülettel:
„Nem végítélet még ez itt,
Erre gondolj, ezt ne feledd el!”
____________________________________

(Fordította: Szöllősi Dávid)

2012. augusztus 8.
1038
Szollosi David - 2012. szeptember 02. 00:47:34

Rózsa, köszönöm...

3300
kandracs roza - 2012. augusztus 23. 12:18:28

Kedves Dávid!!! gratulálok...bár fordítás de az remek..Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.