Cs. Nagy László: Tavaszköszöntő alkonyat
Tavaszköszöntő alkonyat

Bő köpenyét
kiteríti az alkony,
elnémulnak a bojhos madárdalok.
A csillagok port
hintenek az égbolt szemébe,
s tétova álomba
merülnek a homályos ablakok.
A csend meglopja
a suttogó ágak apró zaját,
zizzenő levelek közt
még lenge táncot jár a szél,
mohos fatörzsek
ifjú álmáról a Hold
rózsaszínbe hajló felhőknek mesél.
Egy fuvallat még
végigszalad aprót fütyülve,
az opálos víztükör felett,
a fodor belekapaszkodik,
úsztatja magát, majd
a fövenyen pajkosat nevet.
Visszacsordul cseppes otthonába
s csillagdíszes párnáján
álomba szenderül,
lábujjhegyen belopózik a csend
és erdőnyi, rügyező sóhajokba merül.
A tópartra
kilopózik egy fürge őz,
árnyékát megsimítja a méla tóvarázs,
felvillannak még apró szemei,
mint kihunyó
tábortűzben a szunnyadó parázs.

Cs. Nagy László
2952
bruxinelli - 2012. szeptember 13. 22:05:13

Kedves László!
Önvallomás helyett mesélnek a sorok,tisztelettel adózom ! Az elejétől a végéig egy mély levegővétellel olvasom.
Gratulálok.üdv. Zsófi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.