Cs. Nagy László: Kora esete
Kora esete

Vékony karéjt nevetett már a hold
s a kora est, szuszogva megágyazott.
Lassú léptekkel felhők imbolyogtak,
a sötétség lomhán ballagott.

Párnáján apró csillagtüzek gyúltak,
a napsugár utolsó ráncát simítja.
Földig bús füzekre teríti köntösét,
csillagot mosdik, a tóra hajolva.

Utolsót sóhajt a madárdal s elül,
a kertek végére magány zuhan.
Hideg fényt dalol csendes altatónak,
az ágak közt kormos álomköd suhan.

A sötétség fénytelen dalról álmodik,
tompa árnyakat lebegve elmereng.
Könnyű lábnyomán sóhajok fénylenek
s a levélfonákon sárga fény dereng.

Vastagon csordul, mint gyanta az árnyék,
mogorva arccal félelmet dicsekszik.
Pókhálók cseppes szövetén pihenve,
a kert alatt minden halni igyekszik.

Cs. Nagy László
298
keni - 2012. szeptember 24. 18:05:02

Kedves Laci !

Amikor a verseidet olvasom - szemeim előtt egy képzelős mozi képeit látom, mert szavaiddal Te képregényt is írsz egyszerre !

Csak csodálni tudlak !

[quote][small]*Amott még vizet fodroz
a tóba lépő apró parasztleány,
és felhőt iszik a tóra ráhajolva
a fodros birkanyáj.*[/small][/quote]
[small]/Radnótitól !/[/small]

Szeretve - barátsággal !

- keni -

3300
kandracs roza - 2012. szeptember 24. 16:38:43

Kedves László!!! gratulálok versed mint mindig csodás..Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.