Cs. Nagy László: 56 Októbere - Megszületett
56 Októbere

Sötétített ablakok mögül
utcára özönlik
az elnyomott remény,
vágyott álom és horgadó indulat.
Megtudni végre, szabadon
gondolható e még a gondolat.

Élhető e még
e „csillagterhes”, szolga lét,
vagy sírba száll
egy emberibb, szabad képzelet
Az egyetem lépcsőin szorgalmasan,
már kezdik tanulni az ÉLETET.

Az októberi szél átfütyül
a zászlók vak szemén
majd játszani indul
a csorba macskakövön,
a pesti srácok jajszava
átborzong a véres Corvin-közön.

Karcos fény bújik,
eltakarja párás szemét,
de lágyan átöleli
a haldokló ifjakat,
a Rádiónál egy sorozat
szaggatja darabokra a szabad hangokat.

Elveszett illúziók
gyöngyházfényű homlokán
hamar öregszenek
a valóság konok ráncai,
tankoktól reszketve remegnek
a Kossuth-tér ódon házai.

Szétloccsant remények
égve vöröslenek,
homályba ájulva
vért köhög a Nap,
megalvadt büszkeségbe
a rozsdás lánctalp mohón beleharap.

Molotov lángok lobbannak
fényes tekintetként,
golyók mardossák
a százados, vén vakolatot.
Hulló csillaggal dől a nagy szobor,
s százezrek gondolnak egy gondolatot.

De a szégyen
és a temetők sikoltanak!
Gyülevész had sötétli el
az alig pislanó, éledő Napot.
Magyaróvárba belefojtja
a sortűz, a büszke, szabad holnapot.

Becsületládád,
te rövid szabadság,
önzők kirakatában kifosztva, árván.
Vádollak téged világ,
mert bár szabadnak születtél,
szabadságodban rólunk elfeledkeztél!


Megszületett

Világra jött vérben és mocsokban
és vége is volt, mire kihajnalodott.
Égbe süvítő, gyászos kertek alatt
már nem érte meg a lassú holnapot.

Hitte, hogy szülője nem ok nélkül
vajúdott oly keresztenfeszülő-sokat.
Hitte, hogy járni tanul majd hamar
s tanulhat zengve szálló hangokat.

Hitte, hogy lehetnek suhogó szárnyai,
hogy keblére öleli majd talán a kor.
Szikrázó homlokán, ezüstös, délceg vágyai
felragyoghatnak tüzesen valamikor.

Hitte, hogy ifjak tündöklő vére jogán
majd zászlós tavaszt bont a jóság,
hogy zarándokútján kőbe nem botlik
s nem emészti fényét szellemi kórság.

Hitte, hogy sorstalan sorsok újjászületnek,
hogy lobot vet arcokon végre a gondolat.
Hitte, hogy testetlen igék földig hajolnak
s fényétől szétrohad a füstös alkonyat.

Hitte, hát világra jött vérben és mocsokban,
de vége is volt, mire kihajnalodott.
Égbe kiáltó, gyászos kertek alatt
a szabadság nem érte meg a lassú holnapot.

Cs. Nagy László
3439
titus56 - 2016. február 21. 10:07:09

Keninek is jár a hatalmas köszönet.

titus56

298
keni - 2012. október 23. 14:23:13

Kedves László !

Csak egy idézett híres kórusszöveget küldök ide versed alá, amelynek történetét Te biztosan jól ismered, hisz az Olaszoknak írta Verdi a Nabccó operát, de egyiptomi Rabszolgák kórusába csomagolva,,,,,,,

Küldöm Mindenkinek sok szeretettel a mai nap alkalmából !


Verdi Nabucco Rabszolgák kórusa

[small][small][quote][quote]*Mint a fecske, repülj messze földre,
Színarany szárnyú gondolat repülj el!
Rég nem látott hazámba kerülj el,
Vár a hőn szeretett szép otthoni táj.
Üdvözöld várunk száz ősi tornyát,
Nézz az áldott, az egykor oly virágzó völgybe...
Tudd meg bús földünk szánalmas sorsát,
Ó az emlék, hogy kínoz, hogy fáj!
Bölcsek lantja a fűzfának ágán
Ó miért lett oly néma a húrja?
Zengjen áradjon dallama újra
Mondja el, hogy mily szép volt a múlt.
Keljen életre mindenki száján,
Szálljon bátran a feltámadt ének.
Adjon hangot e sorsűzött népnek,
Mely a bús szívbe új lángot gyújt.*
Fényes új lángot gyújt!

Messze szállj el - arany szárnyra kelve,
Messzi tájakra - gondolat - repülj el;
Régen látott hazámba kerülj el,
Híven vár rád az otthoni táj!
Üdvözöld várunk száz ősi tornyát,
Nézz le vágyón az egykor virágzó völgybe. . .
Szép hazámba repítsen a honvágy, -
Ó, az emlék - hogy kínoz, hogy fáj!
Bölcsek lantja a fűzfának ágán, -
Ó, miért lett oly néma a húrja?
Égi hangja ma áradjon újra,
Mondja el, hogy mily szép volt a múlt! -
Keljen életre mindenki száján, -
Szörnyű gyászunkat sírja az ének;
Zengje-zúgja a sorsát a népnek, -
Tán a szívünkben új lángot gyújt! -
Fényes, új lángot gyújt !*[/color][/quote][/quote][/small]
[/small]


Sok szeretettel ! - keni -[/color]

3439
titus56 - 2012. október 23. 12:54:24

Kedves Rózsa és Etel!

Köszönöm, hogy velem emlékeztetek!

titus56

3313
paltetel - 2012. október 23. 12:50:03

László, gratulálok 56-ot megidéző verseidhez!
üdv. Etel

3300
kandracs roza - 2012. október 22. 19:43:06

Kedves László!! remek....mind két versed...gratulálok.Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.