Cs. Nagy László: Teremtés ciklus
Teremtés ciklus

Teremtés (első nap)

Isteni ősrobbanás! Idő és tér terem!
Egek születtek egyetlen szavára,
Tenyerén szikrázik számtalan elem,
hol a semmi volt a végtelen határa.
Csak ujjával int, hát ím, legyen!
A gondolat vajúdó időt susog.
Születni látszik a jövendő alkony
fekete forrásból a jövő buzog!
Az álló időben vak volt a sötétség
magányos, árva, puszta tér!
Legyen világosság!- mondta,
akkor eldőlt, a világ mennyit ér!

Teremtés (második nap)

Tombolt a hullám és örvény kavargott,
fent és lent között a víz lebegett.
Még nem sírt az ég, partot sem simogatott.
- Hát ketté választok minden vizet!
A tenger ott legyen minden cseppben
s tengerben a csepp, gyűljön ölelve.
Függönyönös eső fátyla ha lebben,
fusson fel szivárvány az egekre törve.
Tajtékot szüljön zajos imával,
a hullám bőszen, rohanva bontson habot!
A két víz között béke legyen a mával,
lássa megszületni majd a holnapot.

Teremtés (harmadik nap)

Rögöt teremtett minden majd eljövőnek
zöldekkel keverve a szirmok színeit.
Lengő ágakon az égi pompák ím kinőnek,
mézzel simítva a virágok széleit.
Szárazok születtek, fák és tenger virág.
Élet sarjadt, betöltve a semmi szirtjeit.
Harsogta, zengte minden az Úr szavát,
imával áldva új világ új kertjeit.
Szép lett a Föld, „hasonl” a mennyhez,
orcája tükre már fénnyel vegyes.
Szellők bojtja simul a teremtő kegyhez
s a bércek karéja immár hegyes!

Teremtés (negyedik nap)

Vak hidegben egymaga keringett,
társ nélkül, magában szelte át az űrt.
A sötét még nem viselt csillagos inget
s körötte némán a semmi kihűlt.
-Ne legyen magában!- mondá az Úr.
-Melléd társul bolygókat rendelek!
Sugár kezével holt anyagot gyúr.
-Teljenek meg most az üres terek!
Vonzva és taszítva égitestek születtek,
közöttük a teremtő erő lebegett.
Csillagködök szikrázva hitet tettek:
Nincs hatalmasabb az Úr felett!

Teremtés (ötödik nap)

Magányos vizekben s a fénybojtos égen
árva ürességet zokog a telt idő.
Tengerek csillognak gyémánt azúr-kéken
s az ég kupolája magányt sóhajtva kinő.
-Reppenjenek szárnyas égi madarak
és a vizekben élet-raj legyen!
Tollak halk suhogása könnyű fészket rak
s dalok kószálnak völgyön és hegyen.
Halak csillannak játszón cikázva,
a mélység kék színű életet zenél.
Népes seregek, Isten kezét vigyázva,
bölcsőről, sírról örökkön az Úr ítél!

Teremtés (hatodik nap)

Már készen áll a világ, vannak esték és hajnalok,
a madárszárnyú idő beleng földet és eget.
Varázsos zenében úszva villódznak csillagok
s hullámok dalolnak zátonyos mélységek felett.
Opálos tükrét a köd kibontja a rétek homlokán,
erdők alleluját zsongva árnyékot hajolnak.
Szőnyeges színek harsognak dombok oldalán
s a napsugár áldást oszt valamennyi lombnak.
-Benépesítem e vidéket, zord hegyet és síkokat,
szelíd vadak kószáljanak, otthonul a földet rendelem!
Szelíd békében óvja valamennyi társ a másikat,
így keveredjen akaratomból minden elem.
Tenyerén már csak egyetlen hely üreslett,
homlokán időtlenné vált a gondolat.
Az univerzum húrja kifeszült ujjai felett,
mert nincs ki szóval dicsérje az Urat,
-EMBERT teremtek porból a magam mására
s néki lakhelyül e földet adom!
Legyen asszonya is, fejét hajtsa imára!
-mondá és életre kelt az Isteni atom.
-ÍME AZ EMBER, KIT HOLT ANYAGBÓL
MAGAM KÉPÉRE GYÚRTAM.
S ASSZONYA, KI ÁLMÁBAN BORDÁJÁBÓL ÉKES.
KÉRDHETI, VAJON MILYEN VOLT MÚLTAM?
DE LÉTE ITT E FÖLDÖN ÖNMAGÁTÓL VÉGES!

Cs. Nagy László
3300
kandracs roza - 2012. október 26. 14:32:31

HÚÚÚÚÚÚ ez igen...Kedves Piskótám...gratulálok remek Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.