Bakos József: Könnycsepp

Könnycsepp

Csukott szemem mögé zárva
cseppnyi múlt köde feszül,
s árva könnycseppé gömbölyödve,
szemhéjamhoz símulva vár.
Azon töpreng: kiért hulljon?
Földre cseppenve, semmivé válva
miért induljon a nagyvilágba?
Így csak ül és láthatatlan
gyenge karjaival szorítja
a falak mögé bezárt,
megfakult emlék képeket.

Bakos József
3377
LIne - 2012. október 29. 18:58:25

Szívemhez símulnak soraid.

3342
rozsaschvalm - 2012. október 29. 18:11:51

Kedves Józsi!

Az évek múlnak, emlékek megfakulnak.
a könnyek néha befelé hullnak. Nagyon szép vers.
Szeretettel: Rózsa

3300
kandracs roza - 2012. október 29. 17:56:37

Kedves Józsi!! Ki sírni nem tud
nevetni sem.
Ki szomorú ,
nem volt,
Boldog sosem.Szeretettel...Lexirózsa

1748
Ligeti Eva - 2012. október 29. 17:10:35

Kedves Józsi!

Finom, tapintható gyöngédséggel jeleníted meg az érzések csillanását, az emlékek halványodó árnyalatát könnycseppbe zárva.
Nagyon tetszikSmile)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.