Schvalm Rózsa: Hideg tél


Hideg tél

Hideg a tél, tombol, zúg a szél,
fagy nyújtózik, jeges ölelés.
Didergőn reszket a lét benne,
fényt remél bódult révületben.

A lélek is borzong, didereg
magába zárva, reménytelen.
Egy mosoly, jó szó idejében,
betölti az űrt melegséggel.

Olvad a jég, éled a remény,
ha felé nyúl láthatatlan kéz.
Merre tovább, kiutat mutat;
ó hagyd magad mögött a múltat!

Indulj egy szebb, jobb jövő felé,
hol szeretet vár és melegség!
Hol "egy darab ég a csönd fölött"
nyílik, s árad rád a fényözön.

Schvalm Rózsa

(2012-12-05)
2135
mami - 2012. december 08. 07:32:35

Kedves Rózsa!
Megborzongtam olvasva szép soraidat. Mennyien hagynánk magunk mögött múltunknak legalább egy részét!
Szeretettel: Jártó Róza

3557
vasifeco - 2012. december 08. 07:19:31

Érzelmi vers.Ha hideg van,fázik a lélek. Szeretetlen. Beburkolózott. Melegít a "benti" kályha. És keresztneved szépsége: nyárvég. Köszönöm a verset.

2678
Emperor - 2012. december 07. 21:44:22

Kedves Rózsa!
Nagyon szép téli képek... s a végén az a fényözön... igen,az is eljön, reméljük! Szép a versed, nagyon!
Szeretettel
Ida

3342
rozsaschvalm - 2012. december 07. 20:48:38

Kedves Veronika!
Köszönöm kedves véleményed.
Szeretettel: Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.