Cs. Nagy László: elmúlás
elmúlás

kardjába dől a szivárvány eretnek
pengeélen táncol a hazug gondolat
aszfaltba olvadt lábnyomok remegnek
s a kirakatüveg némán bólogat
a bábuk nyakán sarki fény kering
ruhátlan leheletük az üvegre fagy
meglopott bölcsőkben zajtalan ring
a bánat s kormos nyomokat hátrahagy
rozsdás síneken a holdfény zakatol
sápadt pilláit hervadó szirmokba mártja
csillagfény tőrével a lelkekig hatol
s emlékeit a halálnak fényesen kitárja
rigódalok koppannak a rideg tűzfalon
szárnyuk átsuhog a felhők ablakán
imák hátán nehezülő ócska rongy halom
némán „kinyújtózik a semmi oldalán”
kereszt és kard lobog földig lejt a láng
hamuba pergeti könnyeit az idő
nyikorgó ajtóval tárja szirmait a katáng
s koppanva hajnalt bont a szemfedő

Cs. Nagy László
3300
kandracs roza - 2012. december 07. 18:07:19

Kedves László!! gratulálok..hoztad a formád..Lexirózsa

3652
zina - 2012. december 07. 16:35:45

Gyönyörű. Nem értem a bábuk nyakán a sarki fényt, de ez legyen a legnagyobb problémám Grin

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.