Gyöngy: Magányos Karácsony
Magányos Karácsony

Aprócska
ráncos kezét
kötényébe ejtve
szobája csücskében
kicsit most megpihen
asztalkáján fenyőág
mit épp az imént szedett
s a friss illatból
hosszasan, mélyeket
lélegez
s a térben hallgat
a néma
szótlan csend
félhomály van
nem moccan semmi sem
csak árva szíve
dobban mellkasában
megfáradtan, szüntelen
egyedül maradt
párja rég megpihent
senkije sincsen
csak a magány
s a magasztossá
szépült emlékek
már nem féli a halált
s pillantása megáll
a feszületen
görcsös ujjait imára fűzi
s arcára mosolyt csal
az emlékezet
övéire gondol
odafönn
s karácsony éjjelén
csendes magányában
lelkeket ölel.

Gyöngy
3681
gyongy - 2013. január 04. 18:38:42

Köszönöm kedves Magrit megtisztelő figyelmedet! Szeretnék én is ezen az oldalon többet jelen lenni, de most sajnos nem megy annyiszor, ahányszor szeretném. Talán majd idővel. Szeretettel!

3414
margitszabokila - 2012. december 29. 11:04:06

Kedves Gyöngy!Szép versedet örömmel olvastam!
Szeretettel:Margit

3681
gyongy - 2012. december 28. 21:31:19

Köszönöm Nektek! Egy éve íródott, karácsony előtt egy emlékből adódóan.

3392
lambrozett - 2012. december 28. 19:38:43

Nagyon tetszettek soraid. Úgy a tartalom, mint a forma tekintetében.Smile Éva

2175
hzsike - 2012. december 28. 14:25:25

Lélekszaggatóan szép, érzékeny vers. Szeretettel:ZsikePfft

3649
Oroszlan08 - 2012. december 28. 11:49:52

Szeretettel gratulálok: Ica
Letisztult szép gondolatok.

3300
kandracs roza - 2012. december 28. 11:32:22

Nagyon szép...Olyan emberi köszönöm és BUÉK..Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.