Cs. Nagy László: Sorsod pecsét
Sorsod pecsét

Az Úr, nem tolakszik, nem mérlegel,
nem ámít, nem oszt s nem szoroz.
Nem von kérdőre, ha balgán vétkezel,
léte belesajog, de nem ostoroz.

Magad vagy, könnyű lépteiddel,
ajkadon néhány bátortalan szó remeg,
tűrhetetlent tűrsz, emberi vétkeiddel,
lelked fájva alszik, konok és rideg.

Lombok s szirmok szitálnak fejedre,
tombolva téped sorsod ágait.
Rügyet hiába vársz, holnapod feledve,
kitépted repted csodás szárnyait.

Szavakká gyúrod néma gondolatod,
túllépsz időn és reszkető magadon.
Belefájdulsz lüktető, zajos éjszakákba
s ima nélkül ébredsz egy kemény padon.

Nem akarod látni tükrét, hogy magadba láss,
nem is érzed, hogy alattad Ő ott a pad.
Félsz, hogy magadba mélyebbre áss
csorduló léted lassanként elapad.

Pedig igéjét, üdvét is rád pazarolja,
mert bátorságod a bűn és az írás.
Sorsodat mindig megértése karolja,
hisz soraid közt ott az imádkozó sírás.

Éned csal és teli torokból hiteget,
kapaszkodsz vérző körömmel a mába,
hát vállald sorsod pecsétjéül a szeget
és tuszkold lelked egy utolsó imába.

Cs. Nagy László
3300
kandracs roza - 2013. január 30. 19:26:28

Kedves Lászlóm!!! Szeretettel olvaslak mindig...És csak fabrikálj Piskótám-de szépeket....Lexirózsád

3439
titus56 - 2013. január 30. 15:35:36

Drága Zsuzsa!

Nem először s gyanítom tán nem is utóljára ejtenek ámulatba értő olvasásod nyomán született soraid! A gyarlóság bizony velünk él s nap nap után vagyunk kénytelenek szembenézni azzal a tükörrel, ami nem torzít, nem ad fordított képet, csak megmutatja milyenek vagyunk. Hálás szívvel köszönöm soraidat!

Őszinte, elismerő barátsággal: titus56

3439
titus56 - 2013. január 30. 15:32:42

Rózsám!

Őszintén örülök, hogy kedvedre valót sikerült fabrikálnom. Köszönöm, hogy ilyen kitartóan olvasod verseimet!

titus56

3362
zsubanya - 2013. január 30. 10:37:20

"...Szavakká gyúrod néma gondolatod,
túllépsz időn és reszkető magadon.
Belefájdulsz lüktető, zajos éjszakákba
s ima nélkül ébredsz egy kemény padon..."
Drága László!
Sokadszorra jártam már itt e versednél, mire rátaláltam azokra a sorokra, amik legközelebb állnak ahhoz az érzéshez, ami bennem tombol e versed olvasásakor. Nehéz megfogalmaznom, mert csak "néma gondolat", nem talál a megfelelő szóra. Mert ez a pecsét nem ad bizony választási lehetőséget, sem feloldozást. És még most sem tudom igazán leírni, de lélekdermedésem bizonyítja, hogy bennem azonos hullámhosszon rezonálnak szavaid. Bátorság kell ahhoz - nem kevés -, hogy ilyen tükröt tartson az ember saját maga elé, s ne adjon esélyt a mentségekre, csak az alázatra, várva a "kegyelmet". Lenyűgöző!!!
Tisztelettel, szeretettel, főhajtással: Zsuzsa

3300
kandracs roza - 2013. január 28. 12:33:40

Kedves László!! versed mint mindig szép...gratulálok.Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.