Cs. Nagy László: Ki tudna
Ki tudna

Kihunyt a sok ígéret,
lelkedben rág a végzet,
vajon imád ki érti,
halni ki tudna érted.

Érted ki tudna ölni
életért könyörögni
felhők kötényén járva
bátran halálba dőlni.

Élni ki tudna véled,
kitöltve furcsa éned,
felhők fölé emelve
dalos vigasz, ha kéred.

Veled rohanni a mában,
aranyló, szép kalászban,
napon heverve lesni,
látni a bűnt elesni.

Aludni is oldaladban,
békében és haragban,
szeretni végső imádig
húrod ha végleg pattan

Nincsen ki neked ígérne,
hiányodtól ki félne,
árván magad maradtál
üres kalászt arattál.

Pergő szemek kezedben,
lebegsz a képzeletben,
hervadt szirom csodája
gyűlik kitárt öledben.

Cs. Nagy László
3362
zsubanya - 2013. február 05. 14:39:26

Drága Titus!

Hatalmas feszülést érzek végig húzódni versedben, melyet fantasztikus energiákkal bíró ellentétekkel fejezel ki. Um.: üres kalász - pergő szemek; hervadt szirom csodája és még sorolhatnám. Mindig meg tudsz lepni zseniális kifejező eszközeiddel. Varázslatos!
Tisztelő szeretettel gratulálok e pazar alkotásodhoz: Zsuzsa

3300
kandracs roza - 2013. február 05. 13:59:17

Kedves Lászlóm!! már meggondolom mit írok mert kikapok. Tehát csak annyi ...csodás...Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.