Szöllősi Dávid: Rozsdagyár
Rozsdagyár

A rozsda úgy döntött, hogy sztrájkol,
nem eszik holmi vasat mától;
feni a fogát vörösrézre,
az lenne ám a desszert végre!

Ebben a műanyag-világban
egyre növekvő vashiány van;
arra meg, ami rozsdamentes,
féldisznót akaszt föl a hentes.

Nem „ehető” az alufelni,
bár ilyet lehet néha lelni,
de mielőtt a rozsda „lépne”,
a lomizó – viszi a MÉH-be.

A sok üveg sem jöhet szóba,
nem kér ilyet a rendes rozsda;
marad a gyár, ami bezárt rég,
ott az enyészet úgyis vendég.

A rozsdagyár éjt-nappal termel,
magától megy, nem is kell ember,
csak alapanyag, az kell néki,
lehet gép, cső, rács, új vagy régi.

Ahogy az évek lassan telnek,
és az emberek nem figyelnek,
beköszönt majd egy újabb vaskor,
amikor nem lesz más – csak vaspor…

2013. Február 28.

Szöllősi Dávid
3313
paltetel - 2013. március 02. 07:58:18

Kedves Dávid!
tetszik, ahogyan viccesen rámutatsz a való világra, pörgősen, szellemesen.
Gratulálok!
Barátsággal, Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.