Cs. Nagy László: Esti séta a parkban
Esti séta a parkban

Lengő porokban szendereg az út
és felhőpamacs kúszik át a Holdon.
Elfed csillagszemű, éji szemtanút
s átlép szomorú, embernyi gondon.
Takart fényében szelíd mosoly,
felsóhajt platánok görcsös, szürke ága,
csenddé olvadó fény és felhő-gomoly,
ragyogó nappalok megsárgult éji mása.

Rám borult lassan a csendek illata,
lelkembe kúszott csillagok égi rendje.
Mélázva lüktetett e végtelen csoda,
parázsló mindenség, fények égi kertje.
Kezét az éjjel puhán vállamra tette,
márványok súlyát oldva lábamon.
Pisla fény suhant a szürke kőkeresztre
s mint vér, csillant a fájdalmas homlokon.

Könnyű lábammal lassan megálltam,
a múló idő percei párásan elém jöttek.
Hallgatag csodák lágy szelére vártam,
szívemre távoli fények vetődtek.
Szelíd alázata lelkemnek visszatért
s véltem, a szobor könnye megered.
Csendes imával töröltem ott a vért
s pillanat eggyé olvasztott Veled.

Cs. Nagy László
3439
titus56 - 2013. március 10. 08:11:23

Drága LIne!

Örülök, hogy olvastad és "elkényeztető" szavaid egyben igaz, érző belsőről árulkodnak!

Mély hódolat és köszönet: titus56

3377
LIne - 2013. március 10. 06:52:57

Lenyűgöző!

3300
kandracs roza - 2013. március 01. 15:53:45

Igaz szeretettel...Lexirózsa

3439
titus56 - 2013. március 01. 14:29:50

Köszönöm Kedves Rózsám!

titus56

3300
kandracs roza - 2013. március 01. 09:48:13

Kedves László!! nagyon szép..gratulálok szeretettel..Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.