Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Lovas József Pál: Idegen voltam (2013. március)
Idegen voltam

Lassan kitisztul elmém és minden rendeződik.
Ami volt sorsom: halódó hideg remegés
már nem egy beteg embrió örökölt póza.
Már nem.
Új élet kezdődik ma itt.
A szív friss vértől duzzad,
s az ember,
ki egykoron vörös mocsárban fuldokolt,
majd itt rátalál önmagára.
Ó zsenge emberfattyú,
lélek nélkül, fél szívvel esendő,
ki él ugyan, anyját emészti,
ám nem áldott az ő születése,
mondd, megleled-e egyszer még honod?

Idegen voltam én azon a tájon.
Fura idegen.
Városom sebeimre írt nem adott soha.
Én, bolond, pedig hogy szerettem!
Hogy szerettem!
Vak hittel, ájult rajongással bújtam,
kerestem minden zegzugát.
Mindhiába.
Ellenség volt, sohasem barát.
Belém nyilall a lét, a magány.
És ez fáj nagyon.
De néha álmodom:
csókos éjszakák édes emléke kísért.
Az a Lány!
Ő van itt egy nyárból.
Őt köszönti a park, a fenyves, s a vén folyó.
Irigyelt ifjúkorom bódult világa.

Lovas József Pál
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.