Cs. Nagy László: Az utolsó levél
Az utolsó levél

Még tartja az élet,
még dacol a széllel,
még érzik a vért, szűk erei,
de öleli némán a
ködszerű fátyol,
s végzetes csókját ráleheli.

Még tartja magát,
még lüktetnek benne,
még éltet hazudnak a lét jelei,
de haragban állnak
s hulltára várnak
körötte a zord idő bús szelei.

Még abban a percben
sóhajt egy nagyot,
még átjárja lelkét a szín-szerelem,
de harca már lanyhul,
lüktetve lassul,
álmában édes, zöld álom terem.

Még maradunk, nézve,
még kitart az álmot,
még abban, ott, él a szép kikelet,
megremeg, nem sír,
oldja az álmot,
s lehullva elfed bús tereket.

Cs. Nagy László
3681
gyongy - 2013. március 18. 11:52:06

Kedves titus!
Nagyon szép ez a versed is, de hát olyant még nem olvastam Tőled, ami maximálisan ne sodort volna magával. Csak ne az olyan sokszor elfogadhatatlan idéné, amit így is meg úgy is ,de végül mindenkinek el kell fogadnia.
Egyszerűen még ezt is gyönyörűen irtad le.
Szeretettel gratula: gyöngy

3439
titus56 - 2013. március 18. 07:14:50

Zsuzsa drága!

Minden elmúlásban ott rejtőzik egy másik ujjászületés! Minden alkalommal nagy várakozással olvasom soraidat és soha nem csalódok. Lassan már nem is a magam írása válik lényegessé, hanem azok a felejthetetlen sorok, amik megjelennek alatta a gondolataid nyomán!Grin Szívből köszönöm.

Őszinte főhajtással: titus56

3439
titus56 - 2013. március 18. 07:10:27

Kedves Ili!

Egy őszi hangulatban íródott és köszönöm, hogy beleéreztél a gondolatok lényegébe.

titus56

3362
zsubanya - 2013. március 18. 07:00:25

"...Még abban a percben
sóhajt egy nagyot,
még átjárja lelkét a szín-szerelem,
de harca már lanyhul,
lüktetve lassul,
álmában édes, zöld álom terem..."
Drága Titus!
Ismételten egy varázslatos szépséggel találtam szembe magam, mely egy szempillantás alatt az elmúlásban már növekvő jövőt festette elém. De tudod... nálam még nincs vége, majd jövök!
tisztelő szeretettel ölellek: Zsuzsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.