Cs. Nagy László: Mondóka
Mondóka

Kipereg a felhő
gyöngyös cseppel,
nyikorog az erdő,
sajgó tánc.
Tovasuhan ékes
vérző lombbal,
beleremeg olykor
felleg-lánc.
Lepotyog a fákról
pompás éke,
betemeti lassan
sárgult máz.
Didereg az ág-bog
reszket álma,
tavaszi reményt most
szellő ráz.
Tovasuhan fényes,
kékes éggel,
leborul a Nap már,
földig bús.
Pityereg a fákon
harmat cseppje,
lepereg a földre,
álom-dús.
Zizeg a(z) levél(avar) majd
lomhán szunnyad,
puha takaróban
szellő-kés.
Felemeli vérző
pompás lelkét,
szineibe' őszi
álmot vés.

Cs. Nagy László
3362
zsubanya - 2013. március 19. 06:34:06

Drága Titus!
Különös kép lebegett szemem előtt, miközben ritmikusan repkedtek előttem a szavak. Kicsiny gyermekek séta-közben mondókád szavaira lépdelve "aprópénzre váltják" soraidat. Felnéznek az égre, fákra, avarra, s rácsodálkoznak: nini csak!
apró gyűszűnyi szájacskájukkal mondják szavaidat, miközben szívükbe "belopod magad", mint az enyémbe is. Gyönyörű tánc, cikázó lepel, mely egyszerű szépségével varázsol el!
Igaz, baráti szeretettel gratulálok és ölellek: Zsuzsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.