M. Laurens: A halál mezsgyéjén
A halál mezsgyéjén

Ismét a halál kopár mezsgyéjén jártam.
S ott állt előttem, a vakító fényárban,
Gúnyosan nézett a túloldalról énrám,
Némán röhögve, életem maradékán.

- Már megint csak Te vagy ott a túlsó parton?
Mit múltkor mondtam, azt továbbra is tartom.
Nem kellesz, hisz számomra értéktelen vagy,
Talmi léted másban, még árnyékot sem hagy.

Én a munkámat nagy tisztességgel végzem,
Holmi kerti törpékkel kéne beérnem?
Még csak egy senki vagy, akárhogy is véled,
Senki sem fog könnyet hullajtani érted.

Dolgozzak semmiért? Hol a fizetségem?
Ingyen robotolni, gazdám szerint szégyen.
Akkor gyere vissza, ha valaki lettél,
S nem menekülni akarsz, mert eltévedtél!

Hátat fordított, és elhagyta a mezsgyét,
Nyomtalanul tűnt el, akár csak a meglét.
Álltam a szélben, mint egy eldobott virág,
Némán toporogtam Én és a kín-világ,

Majd elindultam lassan, fulladva, nyögve,
Lélekben belül is végképp elgyötörve,
Nyomorult életem magam után húzva,
Mentem könyörögni a pokolba: újra.

Pest-Buda 2013. január 16.
3872
M Laurens - 2013. április 12. 23:43:22

Köszönöm szépen Sarolta !

3767
vorosemilne - 2013. április 12. 18:28:07

Szeretettel olvastalak...
Gratulálok, Judit

3177
mamuszka - 2013. április 12. 15:32:21

Ég és föld között - Illés szekerén - lebeg a lélek,
de hazatalál. Ég vagy pokol - befogadja, ki kell várni, kiérdemelni, mert meghalni sem könnyű!

gratulálok versedhez
szeretettel Sarolta

3872
M Laurens - 2013. április 12. 15:23:04

Köszönöm szépen Ágnes !

3572
waldingeragnes - 2013. április 12. 13:07:48

Igen. Ezt már olvastam.Gratulálok a vershez.Üdv Ági

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.