Cs. Nagy László: Bennem lakik
Bennem lakik

Vihar ragyogású bennem a lélek
szikráimtól vadulva lángolnak tüzek.
Vélt okaimból szállongó pihéket
elrejtik a földig alázkodott füzek.

Darabjait kimossa belőlem a féltés,
utánuk kapva üres marad kezem.
Fagyott tavaszként kong ezer kérdés,
el sem indultam s már megérkezem.

Jó volna azt mondani, elég volt,
de ecsetemben még ezer szín ragyog.
Suhog még tollaimtól az égbolt,
ösvényeimen még lépő lépés topog.

Lázas estéken táncol még a kedvem,
tudom, volt, ki vonattól halt halált.
Ily dicsre ma még nem kell epednem,
céltábla vagyok, s volt ki eltalált.

De akkor is, ha éle alig van már a szónak,
akkor is kitörni kész, raggal, vagy ragtalan.
Mint tört evezővel küszködő csónak,
árral szemben úszni, sohasem hasztalan.

Sodornak szemből, így tán több a gondom,
de mit magamban hordok, összes vagyonom.
Ha ólmozott füleken cseng is a hangom,
hát vidáman átlépek volt önmagamon.

Nem hagy nyugodni a szó, a gondolat,
óvó kezemmel tisztára fürdetem.
Kiteszem napsugárba száradni sorsomat,
mellé átázott, tépett valómat csíptetem.

E sors, tán másnak oly lehetetlen,
magam előtt, én is tűnődve állok.
Van, hogy más énem győz, ki tehetetlen,
s olykor magam csodájára várok.

Egy lépés csak, trónig, vagy poklokig.
Az ékes, míg a másik sötét verem.
Kettő közt ragyogva, égtől a porig
kitárva felejthetetlen, gyönyörű életem
3439
titus56 - 2013. április 15. 22:23:15

Kedves Lélekdonor!

Nem vagyok szerénytelen, de a trón lépcsője is messze van még.
Köszönöm kedves szavaidat és kérésedhez híven igyekezni fogok!

titus56

3439
titus56 - 2013. április 15. 22:21:09

Alfonzina kedves!

Örülök, hogy erre jártál és köszönöm.

titus56

3681
gyongy - 2013. április 15. 21:34:11

Kedves László!

Már kétszer is elolvastam, és csak jön-jön folyamatosan az a bizonyos libabőr.
Ebben a versben sorsok rejlenek, benne vagy Te magad is egészen, és egyszerűen kifejezhetelen szépséggel megírt, nagyon is kifejező sorok a lélekről. A lelkedről.
Bár Magadról írsz, de mégis olyan ez a vers, hogy sokunk lelkére olyan hatással van/lehet, melyet én például csak szeretnék valaha is így kifejezni.
Az utolsó versszakban mennyi bölcsesség rejlik annak ellenére, hogy mennyire bonyolult is egy-egy élet. Bár tudnék én is valami bölcset írni e nagyszerű vers alá, de csak az érzéseket vagyok képes tolmácsolni, amit kiváltott belőlem.
Azt hiszem megleltem József Attilát is e versben, alig elrejtve.
Szeretettel olvastalak, mint mindig és gratulálok alkotásodhoz.
gyöngy

3652
zina - 2013. április 15. 20:26:58

Nagyon szép, hatott!
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.