Cs. Nagy László: Koppány
Koppány

Én még emlékszem, hogy
Vajknak születtél,
de papok bűbájos szavára
Istvánná lettél.
Itt állok előtted,
Napnak s Holdnak fia,
a hatalomért, vagy Istenedért kell
ezreknek halnia?
Testvérként szólok
de mint ellenfeled,
atyáink hitét, vérét
soha nem feledheted!
Őseink hét vére
egy tálba folyt hajdan,
közös volt örömünk
s gyászunk is a harcban.
Messze lobogott a tűz
s messze szállt a sámánok dala,
csillagos ég alatt álmodták,
hogy lesz majd egyszer szabad haza!
Vigyázd szavam,
semmit sem ér imád!
Ezer évig nyögi majd e nép
egyetlen hibád!
Most zászlódon Rómától
más Isten lobog,
de ha néped szereted
sorsát Vajk, megválthatod.
Imára kulcsolod kezed
térded a hideg kövön sajog,
de elbírja e még a kardot
rózsafüzérhez szokott karod?
Vagy idegen hadaid lesznek csak ott
és mindenható Istened?
Én ott leszek s várom,
hogy összetalálkozzak Veled!
Holnap, ha ott veszel,
illőn temetlek.
Ha én halok, elválik,
mily kegyes István a Te Istened.
Sírodra Nap süt majd
s éjjel a Hold ragyog.
De nekem lesz e sírom?
Testemet föld fölött nem hagyhatod!
Ha győzöl, lányomat majdan
illendőn fogadd! Követelem!
Bántás ne érje, sem
apja véréért gyötrelem!
Egyikünk holnap
utószor ül lóra
s nem marad más, csak sírhalom.
Testvérharcban dől el
hited győz, vagy a hatalom!
3439
titus56 - 2013. április 25. 20:34:22

Kedves Ili!

Köszönöm, hogy ilyen megfontoltan olvastad! Megérezted az igazi lényegét, mert valóban sok mindent elkövettek, elkövetünk vélt vagy valós okokra hivetkozva. Hogy épp István kapcsán merült fel ez a kérdés, pusztán csak figyelemfelkeltő véletlen.

Köszönöm, hogy olvastál: titus56

3439
titus56 - 2013. április 24. 16:09:47

Drága Zsuzsa!

Pedig igazán nagyszerű történelmünk megérdemelné, hogy a szívünkön viseljük, hisz a miénk!
Mindig valamiféle kettős érzet volt bennem az Istváni örökséggel kapcsolatban, mert azt a történelemtudorok jogosan bemutatták, milyen államférfi, korát megelőző gondolkodó volt István, de ugyanakkor ezeknek a történéseknek ott a másik oldala is, amiről keveset tudhatunk, így csak a fantáziánkra hagyatkozhatunk. Elismerve István nagyságát, hatalmas munkáját, mégis csak felborúlt az addig viszonylagos rendben zajló öröklési mód, hisz a rátermettség helyett az erő döntött, szabadjára engedve ezzel egy lehetőséget, hogy a hadak nagysága dötse el az öröklést a trónon. Ebbe most nem mennék bele, napokig lehetne elemzni a vélt vagy valós helyzeteket.
Köszönöm, hogy olvasásra és gyönyörű szavakra érdemesnek tartottad!

Őszinte baráti öleléssel: titus56

3439
titus56 - 2013. április 24. 16:01:20

Kedves Lambrozett!

Nem csak anno, ma is nagy kedvencem az István a király, mind szövegeivel, mind dalaival, megimételhetetlenül nagyot alkottak vele Leventéék.
Köszönöm az észrevételedet, de nincs ezzel semmi baj, nem mindenkit érdekel a régmúlt és annak mai lecsengése.
Kíváncsian várom, vajon hogy forrt fel Benned a történelem!

titus56

3362
zsubanya - 2013. április 24. 06:28:29

Drága Titus!
Fantaztikus vagy! Nem mondom, hogy ez a versed könnyed olvasmány, hisz egész embert, lelket kíván, de igen figyelemre méltó az az aspektus, melyből egy új fénysugárral hívod fel figyelmét az olvasónak arra a "lélekharcra", mely eddig rejtve maradt a nagyközönség előtt. Hisz István államférfi volta, nagysága teljesen befedte az ember mivoltát, viszonyát a világgal.Ismét egy nagyszerű "lélekrezdülés", melyet szavakká formálva elénk tettél hatalmas Feszüléssel. Történelem tudásunk biz' elég hiányos, hisz kevesek birtokolják a mélyebb "ismerést", s a megismerni akarás vágyát. Te megtetted helyettünk is. Tisztelettel teli főhajtás érte!!!! Nagyszerű vers, s valóban sajnálatos, hogy kevesen akarnak "merítkezni" e csodába, épülni általa.
Tisztelettel, nagy szeretettel, baráti őszinte öleléssel: Zsuzsa

3392
lambrozett - 2013. április 23. 23:51:18

Közben hallottam magamban az István, a király-t...ahogy Vikidál énekli. Ne haragudj, de ez volt anno, ami lelkesített többünket (s talán azóta is néhány embert), a témát mindinkább megismerni, benne jobban elmerülni. Sajnálom, hogy eddig ily kevesen olvasták el versedet. Ettől sokkal többet érdemelne. Smile Én küzdöttem a múltkoriban egy - szintén kicsit történelmi típusú - gondolatfolyammal, most hagyom érni, talán idehozom majd. Üdv. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.