Fleiszig Rózsa: BŰVÖLET (2013. május)
BŰVÖLET

Emlékszem, ahogy szomjasan
ajkam ízét kutattad,
s felkorbácsolta vérem a gyönyör.
Már rég nem érintettél
csak az álmoknak élek,
elszáll a vágy,meghal az öröm.
Minek e forró láz?
mért nem hagy nyugodni ?
hiszen te messze jársz
nem kellek neked,
más karja ölel, más csókja éget,
s én e ridegségtől
balgán szenvedek.
Megvethetnélek, de szívembe' nincs más,
mint emlékezés és naiv bűvölet,
arról ahogy szerelmet játszottál,
mégis megbocsájtok...
nincs bennem gyűlölet.

Eger, 2013. február 3.
3933
vadvirag47 - 2019. július 30. 08:12:35

Drága Misi, szerző-társam!
Tréfás, kedves vidám a versed, és ami a lényeg, maga az élet.
Köszönöm pénzben nem mérhető, nagy örömet okozó, megtisztelő válaszod. Nagyon jól esett olvasni, a hangulatom remek lett tőle.
Észrevettem itt-ott soraidban a Petőfire való "hajazást."
Képzeld, csak most olvastam el, ennyi év után...
Szerencsém volt, hogy ráakadtam. Baráti öleléssel Rózsa

5435
zsuzsa mihaly - 2016. január 31. 18:49:23

Ezek a számok nem tudom honnan zavartak be! gondolom kiküszöbölhető!

5435
zsuzsa mihaly - 2016. január 31. 18:43:35

Kedves" vad"Rózsa!
Köszönöm kedves és értő szavaid. Bőségszarudból most a Bűvöletet olvastam. Hát igen, hogy tud egy nő vágyni , szeretni és mindezt szépen megírni4 Gratulálok! Azért ne indulj hervadásnak, Az Élet szép.! Kis vidámság: Szarvas szerelem
Itt van már a szarvasbőgés, csőre töltöttem puskámat
Felültem a magaslesre , vártam a bikámat….
Holdvilágos volt az este ,szép volt mint egy álom
Éreztem hogy nem hiába ülök itt fenn ma az ágon

Megzörrent a bokor és egy szarvas lépett ki a színre
nem egy pompás bika , csak egy szerelmes tehénke
Türelmetlen várakozott mondjuk egy –két percig ,
Szerelemmel volt tele a szive ., szügye úgy színültig

Zúgva – bőgve érkezett az erdők pompás fejedelme
Messze földön neki volt a legtöbb hárem hölgye
Ma is egész nap udvarolt, már csak az volt hátra
Hogy a mi kis szarvaslányunk szerelmét is meghálálja

Nem is sokat tétovázott hiszen ez egy rutinmunka !
Férfiasan nekilendült hogy a jövőt alapozza…
Amit láttam a vadászok olyat ritkán látnak
Megroggyant a király térde !- s mellélőtt a céltáblának!

Botrány volt az erdőszélen az öreg bika fejét rázta
Szerencse hogy ezt a szégyent most senki sem látta
Ám egy pompás ifjú herceg a bokor mögül előlépett
S bátor szívvel anyává tette a mi kis tehénkéket….

Megtörtént a trónfosztás a holdvilágos erdőszélen
Mért nem lőttem le a bikát? ezt máig sem értem
Talán tiszteltem benne a mai szarvasok ősapját
Segített tán volna rajta hogyha szedi a viagrát!

Az emberek világában nem ily egyszerű a képlet
Idős urak választanak ifjú feleséget
Hát ahány férjet felszarvaztak mondjuk a múlt héten ……
A sok agancs nem férne el a budapesti Kossuth Téren..!!
Ismeretlen költő, Zsuzsa Mihály verse ( Már rég)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.