Cs. Nagy László: Néhai magam
Néhai magam

Fonallá sodortam a szót magamban
s átkaroltuk egymást, a világ meg én.
Fogyó Hold csorgott viaszos fénnyel
s vele fogyott minden a remény-egén.

Egykor majd rálelnek szavaim csontvázára.
Megkövült gondolat takarja keményen.
Majd emberi hangom maradó maradékát
meglelik valahol, lent a láva-fedte mélyben.

Érzelem-DNS még akkor is kivonható.
Örökre maradó valaha-voltomban e lelet.
Betemetett lassan az élet, kövületté kövültem,
mint más sem, én sem léptem át a végzetet.

Nincs rejtély, mit bezártam, valaki feltárja majd.
Sok volt mit tudtam és sok, mit feledtem.
De egy darab megkövesedett énem
biztosan elárulja majd, hogy valaha szerettem.
3439
titus56 - 2013. május 09. 15:49:47

Kedves Ili!

Mélységes köszönet értő olvasásodért.

titus56

3439
titus56 - 2013. május 08. 15:11:30

Kedves Rozálka!

Örülök, hogy benéztél hozzám és szívből köszönöm.

titus56

1209
angyalka - 2013. május 07. 19:18:18

Kedves László!
Érdekesnek találtam versedet....de bántam volna ha nem olvasom el...jóóóó.
Szeretettel
Rozálka

3439
titus56 - 2013. május 07. 15:41:01

Kedves Ica!

Örülök, hogy elgondolkodtathattalak kicsit és köszönöm kedves szavaid.

titus56

3439
titus56 - 2013. május 07. 15:40:05

Drága Rózsám!

Tavaszi köszönet!Grin

titus56

3649
Oroszlan08 - 2013. május 07. 11:23:40

Nagyon jó szerkezetben a ritmus, hullámzik.
A tartalom elgondolkodtató. Nagyszerű képek!

Szeretettel gratulálok: Ica

3300
kandracs roza - 2013. május 06. 22:41:02

Kedves Lászlóm !! Hozod a formád mindig...csodás..szeretettel. Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.