H. Gábor Erzsébet: Voltam
Voltam

Voltam a csúcson, s szálltam az égben. Voltam a mélyben;
s lenn a pokoltól ördögi oldást várva - reméltem.
Hittem a Mennynek fénysugarában, s drága imákban,
s angyali tollú zsenge melegben már sose fáztam.

Bízva az Úrnak lágy tenyerében, tettem a dolgom;
fájna, ha hagyná azt, hogy a sors már újra kifosszon.
Béke a vágyam; s jóban a hittel, várni csodára,
s tudni a titkot - sejteni azt - hogy nem leszek árva.

Voltam a csúcson, szálltam az égben, sírtam a mélyben,
s várva az áldást, csendbe törődőn tűrtem az éltem.
Nem lehetek már én soha árván, itt van az Úr is,
harsona sem kell, tudva a dolgom, megteszem úgy is!
2952
bruxinelli - 2013. május 14. 20:31:47

Édes Zsike !

De szívemből szóltál! Te kedves lány az áldás Te magad vagy.
Szeretettel gratulálok, Zsófi

3392
lambrozett - 2013. május 14. 20:23:17

Most is büszkén és mégis szerényen sorjádzanak a mondataid. Tudják a dolgukat...s a helyükön vannak.
Szeretettel olvastalak. Smile Éva

2175
hzsike - 2013. május 14. 18:48:21

Kedves Gyöngy, kedves Icus, kedves Judit.

Mindhármótoknak köszönöm szépen a látogatást, a kedves szavakat.
Szeretettel fogadtalak Benneteket most is.
ZsikePfftPfftPfft

3767
vorosemilne - 2013. május 14. 17:13:29

Valóban, az embernek sok mindent meg kell élnie.
Gratulálok szép versedhez, Judit

524
BogIcu - 2013. május 14. 16:09:19

Kedves Zsike!

Gyönyörű ez a versed is, mindig szeretettel olvaslak.
Szívből gratulálok: IcuSmile

3681
gyongy - 2013. május 14. 15:13:47

Kedves Zsike!
Nagyon mély gondolatokat osztottál meg gyönyörü verseddel! Szeretettel: gyöngySmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.