Cs. Nagy László: Végtelen hullám
Végtelen hullám

Bíztam, a végtelenben
ott leszel velem.
Mint homokot a tenger,
képedet úgy ölelem.

Mint hullám, habozva
a partra ha kiszalad,
úgy vesztem el Benned
s lettem Te Magad.

Céltalan csobogtam
de a tajtékzó hullám-hiányt,
ragyogó aranyhíddal
sugarad melegíti át.

Varázsod ajkamon
szomjazva piheg.
Mint sivatag vándora,
éltető cseppért liheg.

Hullámzó álmaim
víztükrödön szaladnak.
Mélységed fogva tart,
tengerszem magamnak.

Bőrömbe égetted
minden cseppedet.
Szirtektől védő,
simító kezedet.
3439
titus56 - 2013. május 23. 19:17:00

Kedves Ili!

Köszönöm, hogy kicsit velem ringatóztál a legszebb hullámokon.

titus56

3342
rozsaschvalm - 2013. május 23. 18:16:02

Kedves László
Gyönyörű vers, gratulálok! Rózsa

3439
titus56 - 2013. május 23. 15:41:36

Kedves Gyöngy!

Ezt is, azt is szívből köszönöm!

titus56

3681
gyongy - 2013. május 23. 14:49:13

Ja!!! és olvastam, hogy díjat nyertél, de az üzenőfalon hamar végig futott, így most gratulálok szívből hozzá!Smile

3681
gyongy - 2013. május 23. 14:47:45

Kedves László!

Mint mindig is, ez a versed is gyönyörű és érzéki. Jó, hogy ennyi szépség lakozik Benned! Öröm olvasni a verseidet.
Szeretettel olvastalak most is: gyöngySmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.