M. Laurens: Fenn és lenn
FENN ÉS LENN
(képek villanófényben)

Ketten ülünk némán a parkban.
Én s a Szobor, talapzatán fenn.
Én felnézek innen lentről rá,
Ki hatalmas volt egykor itt lenn,
És Ő onnan fentről néz le rám,
Mily kicsiny is lennék odafenn.

Ülünk a parkban ketten, némán,
Nem szól hozzám semmit odafenn,
Lábánál csak egy ismert név áll,
S én egy senki vagyok idelenn.
Nemsoká' fölállok, s elmegyek,
De Ő nem is biccent odafenn.

Irigyen lesi minden léptem,
- A Nagy ember, aki egykor volt -
Magányosan ülve, odafenn.

(Buda 2013. április 17 - június 12.)
3872
M Laurens - 2013. június 20. 22:10:34

Köszönöm szépen kedves Ica !
Szeretettel várlak legközelebb is !
/ Miklós /

3872
M Laurens - 2013. június 20. 22:05:02

Kedves judit
Köszönöm szépen a látogatásodat és a hozzászólásod .
/ Miklós /

3649
Oroszlan08 - 2013. június 19. 22:27:57

Különös hangulatú versedhez gratulálok.
Elém vetítetted úgy a képet, hogy érezni lehetett a párhuzamot kettőtök között.

Szeretettel olvastam: Ica

3767
vorosemilne - 2013. június 19. 16:46:47

Elüldögélve egy szobor tövében megérezni annak végtelen magányát... Legalább is én érzem...
Gratulálok, Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.