Cs. Nagy László: Visszatekinthetsz (2013. július)
Visszatekinthetsz

Istenné lennél szárnyas magányodban
s az ajkadra biggyesztett utolsó szó,
költészetté tenné a halált is
ha már az élet nem mérvadó!

Sodró éveid megbarnult képein
halvány a fény s a szín is fakó,
kacér arkangyalok suhogó szárnyain
felzendül az ismert altató.

Ripacs színeivel tolong benned a múlt,
elfedi lassan éned s igaz valód,
fáradt ütemre ringanak a képek,
hamis tallérokból fizeted adód!

Egykor fényes homlokodra, ránc ül,
barázdáiban pihen az idő.
Szeles márciusok fényei szabdalják
lelkedet, míg az utolsó rügy kinő.

Rozsdás kilincsek nyikorgó zenéjén
megbotlik benned a hangulat,
kiszáradt mederbe cseppen a sós,
könnyes, zápor-illatú gondolat.

A függöny ereszkedik, lassú nehézséggel,
az utolsó meghajlás még jár neked.
Körülvesz még a régi fény, rád világít,
aztán az élet, lassan úgyis elfeled!
3439
titus56 - 2013. július 11. 12:29:08

Köszönöm a látogatást kedves Ica!

titus56

3649
Oroszlan08 - 2013. július 11. 12:19:22

Kedves László!

Örömmel olvastam szép versedet. Remek alkotás!

Szeretettel gratulálok: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.