Cs. Nagy László: Hold az ágak között
Hold az ágak között

Ágak közé hajolt a Hold,
lángolva hittem, - én bolond -,
mint sarlóján játszó madárneszek,
hogy holnap is majd Veled leszek.

Arcához apró csillag simul
vibráló, éji nász-csók virul,
de kihunyt a fény, nincs már utam,
tükröd nélkül nem látom magam.

De mint mindig, nap, nap után,
a Nap is felragyog egyszer talán
s szemed tavának tükrén ott leszek,
vagy örvényében örökre elveszek.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.