Cs. Nagy László: Már alig szavak
Már alig szavak

Nekem már alig van szavaim közt Isten,
általa eltaszított rajtam kívül nincsen.
Azt hittem az életem Tőle ajándék,
de alig már akarat s alig már szándék.
Mi végre születtem, a sorsom ítélet,
esőként csorog le rajtam a végzet.
Szemem tükrét a könnyek összetörték,
darabjait fényeid már rég elkerülték.
Mégis naponta újra összerakom,
hogy fénybe mártózzon tán egy hajnalon,
hogy összeforrjon, bár most fohász-halvány
s újra fénylő mosoly lehessek Isten ajkán.
277
farkas viola - 2013. július 05. 06:11:57

Kedves László!

Nagyon tetszik a versed. "Mégis naponta újra összerakom"... ez a helyes út és a reménység.

Szeretettel gratulálok: Viola

524
BogIcu - 2013. július 04. 20:43:01

Ez gyönyörű!!!
Gratulálok: IcuSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.