Cs. Nagy László: Lelkem állomásán
Lelkem állomásán

Tovatűnő órák
táncolnak köröttem,
a visszhangzó állomás
hajnalt szitál.
Ásító némaság
kihalt perceiben
lassul az idő,
majd megáll, kivár.
Még minden üres,
kihalt, sivár.
Egyedül vagyok
e lélek-peronon.
Mint fénylő,
acélos sín feszül,
minden várakozó
gondolatom.
Szívem talpfái
recsegve, némán,
tűrik az átrobogó
füstös napokat.
Tovatűnnek,
felhúzott ablakkal,
köddel borítva
az üres padokat.
Csak én várok
s nézem a síneket.
Jönnie kell,
hisz itt vagyok.
Ünneplőm tiszta,
szívem jegyéért
tán egy utazást
még kapok.
Ki tudja? Egyszer
váratlan megérkezik.
Tán jegy sem kell
s felszállhatok.
Lélek-peronomon
az egyedüli,
távolt fürkésző,
várakozó utas vagyok.
Nem vár más
e csodás utazásra,
a távolra még
ködök szeszélye ül
s én minden nap,
remélve visszajövök,
talán a vonatom
egy nap mégis begördül.
3649
Oroszlan08 - 2013. július 19. 23:39:55

Szívesen időzök mindig a verseidnél és csodálom.

Szeretettel gratulálok: Ica

3681
gyongy - 2013. július 19. 21:52:39

Kedves László!
Rég tudtam erre járni, de a Te verselésed nem hagyhatom ki, nagyon a szívem csücske a stílusod! Elnyerte tetszésem ez a versed is és a komment nélküliek is. Ha lenne kalapom, folyamatosan lengetném tiszteletem és elismerésem jeléül. Nagyon jól és választékosan írsz. Kicsit egyik szöszörgésemet juttatad eszembe most. Persze, csak hasonlóságot véltem felfedzni az érzésvilágban és ez megfogott most. Szeretettel: gyöngySmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.