Cs. Nagy László: A csend súlya
A csend súlya

A csendet csak az érti kit nem szeretnek,
a gondolat is beszédes csenddel van tele.
Lepkeként verdes és mégis súlya van,
volt hangokon némán táncoló zene.

Mint holt kagylóban a tenger zúgása,
úgy morajlik a csendben, mi volt.
Csalfán eléd sodorja a hullámok zaját,
de mélyükön már csak a csend sikolt.

Mindig más íze van a csendnek,
illanékony zamata lelkemre ül.
Már kószálva lengő, apró neszekre is
hálója remegve összerezdül.

A csend ajkadon is másképp lobog,
mellé álmodhatom az éjszakát.
De lassú cseppkőként nőnek hangjai
bőrödről belém olvadó illatokon át.

Szemedben másképpen csillog a csend,
mint nyugodt tó szelíd, varázsos tükre.
Csendemben csended szótlan botorkál,
hangtalan imámba csengve mindörökre.
3649
Oroszlan08 - 2013. július 24. 20:39:05

Szépséges versedhez gratulálok szeretettel: Ica

köszönöm, hogy olvashattam! Smile

3681
gyongy - 2013. július 24. 18:29:52

Kedves László!

A csendről írt versed jelenleg annyira megfogott engem, hogy egyszerűen nem tudok tőle szabadulni, annyira tetszik.
Nagyon különlegesen felsorakoztatott képek a csend-ekről.
Amikor először olvastam, úgy tűnt tökéletes ihletet kaptam, aztán valami mindig (miért is ne) közbe szól és hess, az ihelet elillan hirtelen. De itt motoszkál mégis valami. Nagyon tetszett, csak gratulálni tudok az ismét nagyszerű versedhez. (arról nem is beszélve, hogy mostanság alig jut idő még az olvasásra is)Smile
Szeretettel: gyöngy

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.