Cs. Nagy László: Egembe mártlak
Egembe mártlak

Felettem felhőid feldagadnak,
úsznak, cipelve csepp-terheik.
Mögülük fényeid felragyognak,
kis tavam zuhatagodtól megtelik.

Egembe mártlak, mint felhőszirom,
a Nap szeme épp kezd lecsukódni.
Aranyra festi lüktető bordáimon
az árnyat, segít magamat feledni.

Lágy alkonyod, mint pacsirta
bukdácsol, szállva egem tükrében.
Dalát kékemen szélesre nyitja,
felzengve végtelenem ölében.

Csend születik, apró moccanással
felhő-fejed ég-vállamra hajtod.
Betakar lelkem öröm-palásttal,
bennem születik némán a hangod.

Láng-tollaim félőn körül ölelnek,
homlokod fényében égve megállok.
A csend-percek lomhábban telnek,
borús egemmel hajnalodra várok.
3681
gyongy - 2013. augusztus 08. 18:55:28

Kedves László!
Rég írtam már versed alá kommentet, de ez nem azt jelenti, hogy nem olvaslak!
Nem tudom hogyan csinálod, de olyan szépen és választékosan ontod a szavakat, hogy témájától függetlenül bármelyik versedet jó olvasni.
És akkor nem is említettem a belőlük sugárzó eleganciát, ha van ilyenje a szavakból szőtt "kelméknek" egyáltalán.
Nekem ez a versed is nagyon tetszett! Gyönyörű!Szeretettel: gyöngySmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.