Tóthné Földesi Ilona: Lángol a nyár
Lángol a nyár

Este van.
Egy köteg rőzselángnál
melegszem.
Nesztelen, mezítelen csend
csorog a fákról csendesen.
Szökőkútként hull a harmat,
cseppjeiben visszazuhan
csillámló fénnyel a hajnal.
Nap uszályában az idő
köpönyege lángra kap.
A mindenható teremtő
tűzre dobja -
lángol a nyár,
a rőzseláng
lassan kialszik.
3392
lambrozett - 2013. augusztus 09. 11:50:50

Rendben, elfogadom. Smile A kifejezés eddig is igen bejött, önmagában.

3649
Oroszlan08 - 2013. augusztus 09. 11:46:07

Kedves Évi!

A mezítelen csend...amire nem akaszkodik semmiféle nesz.
Ha hallgatjuk a csendet, mindig van benne valami zavaró zümmögés.
Köszönöm a véleményed, aminek nagyon örülök.
Szeretettel láttalak a versemnél.
Üdvözöllek: Ica

3649
Oroszlan08 - 2013. augusztus 09. 11:39:59

Köszönöm kedves Eta, hogy olvastad a versem.

Szeretettel üdvözöllek: Ica

3392
lambrozett - 2013. augusztus 09. 11:12:58

A mezítelen csend nagyon tetszik, bár...végigfuttatva a csipjeimen...nem tudom, hogy milyen lehet. Wink Smile Képeid igen szemléletesek, különlegesek, agymunkára serkentőek. Szeretettel. Éva

3377
LIne - 2013. augusztus 09. 10:09:54

Szép, lírai költemény.

Gratulálok! Eta.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.