Cs. Nagy László: Koldusok koldusa
Koldusok koldusa

Az élet csendben
átgázolt feletted,
vak koldusként
észre sem vetted,
hogy krajcár helyett
arany hullt a tálba,
csak ültél szótlan,
egy csodára várva,
pedig ott volt előtted
a tündöklő csoda,
vak tekinteted nézett
csak máshova.
Csend szólt, a napnak
lassan vége lett,
üres tálat cipelsz
gazdagság helyett,
eltört már benned
akarat, szándék,
koldus életedben
üres a hajlék,
de mégis naponta,
újra meg újra,
lekuporodsz
némán a porba,
tál helyett már
kinyújtod kezed,
tán elkerül ezúttal
sajgó végzeted,
tán erre jár megint
s felragyog a csoda,
nem kell visszajárnod
majd koldulni oda.
Átolvad egy kép
sajgó lelkeden,
mint holdfény
a kósza fellegeken,
elrepülnél,
de már nincs hova,
már a gondolat is
benned oly tétova,
dúsgazdag koldus
magad miatt lettél,
de őrzöd a csodát,
amiben úgy hittél.
Hajlékod gyertyái
behunyják láng szemük,
ezer emlékkép
a füstbe csordul velük,
szárnyad volt, suhogó,
a csodával szálltál,
a földre zuhanva
nincstelenné váltál.
Gazdagból koldusok
koldusa így lettem!
Az életem csendben
átgázolt felettem!
3439
titus56 - 2013. augusztus 21. 14:11:04

Drága Zsuzsa!

"Az a szegény, aki a legszegényebb." - manapság oly sokan a mérhető mércével mérik a gazdagság/szegénység mibenlétét, pedig való igaz, ha tudod/érzed mi az a pénzben nem mérhető "gazdagság" amit elveszítettél, akkor sajdul beléd az igazi szegénység és minden elvesztett érték magával visz belőled valamit, de marad is magadban valami belőle, ami nem engedi, hogy lassan kialudj mint egy csonkig égett gyertya. Cipeljük gazdag szegénységünk terheit, kicsit belehalunk és kicsit újjászületünk általa.

szegény/gazdagon, baráti öleléssel: titus56

titu

3362
zsubanya - 2013. augusztus 21. 10:21:34

Drága Titus!
Most a döbbenet úrrá lett rajtam, s szavaim elakadtak, mert szöveteimben érzem szavaid igazát. Nem akkor lesz szegény az ember, ha kevese van, hanem ha látja már, mi az mit elveszített, s nem térhet vissza! Megfogalmaztad azt a fajta érzést, mely az én verseimben is mindig munkálkodik, s ez leterített. Oly őszinte, tiszta letisztult szavakkal írtad e versed, hogy az ember lelke belegörnyed. Csak a köszönet szavaival illethetlek és tiszteletemmel övezhetlek!
Szerető baráti öleléssel: Zsuzsa

3300
kandracs roza - 2013. augusztus 21. 09:56:54

Na de Lászlóm....ki mondta ,hogy "rossz szellemem " vagy....Inkább jó....Puszika Rózsád...Wink

3439
titus56 - 2013. augusztus 20. 19:21:54

Rózsám!

Nem vagyok a "rossz szellemed"!

titus56 Smile

3300
kandracs roza - 2013. augusztus 20. 19:01:42

Ki vagy?

Ki vagy te s mit akarsz?
álom,valóság, mese.
De mindennap?
bennem vagy.
Vágy tán látomás,
mi lelkemen,
Némán suhan át.
nem értem,
Csak nézem,
a múló tegnapot.
De te ott vagy mindig,
lelkem nem hagyod.
Nem láttalak sosem,
testi valódban.
Mégis érzem, hogy,
itt vagy itt valóban.
Mondja meg valaki,
ez vajon mi lehet?
Az én álmom, vágyam, kísértetem.
Ki velem lesz egy életen át,
mert valóban nem jön el.
Soha talán.
Csak úgy...szeretettel írtam Rózsád...Rose

3439
titus56 - 2013. augusztus 20. 18:34:47

Drága Rózsám!

Tápászkodj fel, nem ér annyit az egész! Smile De ha megkönnyebbültél a könnyek által akkor örülök, hogy segített.

titus56

3300
kandracs roza - 2013. augusztus 20. 16:57:13

Kedves Lászlóm...most éppen ez kellett nekem...Minden versed " Lopom" most már bevallhatom...Ezt is viszem...Jól a földhöz vágott ez a vers. De legalább jól kisírtam magam...Szeretettel Rózsád..Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.