Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tóth János: A halál vízesése / Dalból nőtt hangulat / (2013. szeptember)
A halál vízesése / Dalból nőtt hangulat /

Ágyba dob a fáradt esti fény
ruhám, mint levetett ócska remény,
úgy lóg a kopott szék karon,
zsebéből a kipergő semmit számolom.
A padlón hangtalan árnyék lépeget,
beteg Hold festi meg a remegő eget:
szürkébe, feketébe itt-ott némi sárga,
borzongó felhő száll az alvó világra.
Magány ölel, de az álom elkerül
szobám falának vágyam neki feszül,
s az ablak mellett át az apró résen
hozzád szökik, míg testemből a vérem
a padlón úgy folyik, mint apró patak
benne elpusztult sejtjeim, akár a halak.
Majd a halál vízesésén a meder törik,
fényképed a padlón elázik reggelig,
s mikor az ablakon belesnek a fények
fölsírnak az árván, itt hagyott remények.
3441
janus - 2013. október 22. 11:05:41

Sziasztok!

Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok!

Üdv.

Janus

4270
simondavid - 2013. október 21. 23:05:16

Ez nagyon jó!

4294
Elisabet - 2013. október 08. 12:14:19

Elképesztő jó vers lett, gratulálok!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.