Cs. Nagy László: Végtelen világ
Végtelen világ


Végtelen a világ
s a végtelennek
tán nem vagy semmi.
Nekem mégis
lelkemben nyíló
végtelenem tudtál lenni.

Mindenki gyarló
ki elszalad
s elsírt könnyeit issza.
Egyedül én vagyok,
kinek lépte
végtelenedhez tér vissza.

Másnak a végtelen
messzi, homályos,
ezerszer örökre titkolt.
Nekem ismert,
fénnyel teli,
lelkem tövében itt volt.

A végtelent én,
szívem túlpartjára
ölembe hordom át.
Csillag helyett
egedre festek
ezer pompázó orgonát.

Végtelened tükrén
egyke fénytelen,
árván bolyongok.
Kiülnek lelkemre
kócos, fésületlen,
csillagfény-bozontok.

Lelkedben fürdik
minden gondolt,
de sok mit nem tudok.
Végtelen fényben
partot keresve
hajótörötted vagyok.
3872
M Laurens - 2013. szeptember 06. 13:57:19

"Kiülnek lelkemre
kócos, fésületlen,
csillagfény-bozontok."
-
Nagyszerű sorok, egy kiváló versből kiragadva.
Örülök, hogy olvashattalak !
Baráti tisztelettel: / Miklós /

3300
kandracs roza - 2013. szeptember 03. 18:52:34

Kedves Lászlóm..még mindig nem gyógyulsz....De versed szép gratulálok szeretettel Rózsád.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.